2024.11.03. 14:40
Pécsiek találták ki az életvezetésben iránymutató játékot
Tudatos öregedés témakörben formabontó társasjáték készült Pécsett. Elsőre azt gondolhatnánk, hogy olyan ez, mint a Gazdálkodj okosan!, csak nem az anyagiakra, hanem az élettörténeti fordulópontokra kell benne koncentrálni. Elgondolkodtató, életbevágó döntéseket kell hozni az (élet)játék során, melynek eredménye egy szerethető, megtervezett nyugdíjas időszak.
Egy táblát körbeülnek hatan, időnként felnyitnak dobozkákat, s olyan szívbemarkoló a múlt személyes emlékeibe révedés, hogy többen a sírásig elérzékenyültek az eddigi játékok során. Képzett játékmester irányít (eddig 15 főt képeztek ki 30 órás tanfolyamon a játék irányítására), miközben a történet egy főhős életén halad végig.
Megmutatja, milyen utat járunk be az öregedéssel
Három órán át zajló érzékenyítő edukációs társasjáték ez, amely megmutatja az öregedés során bejárható utakat, miközben minden résztvevő saját élményeket szerez, s a játék motiválja, inspirálja a különböző életkorú résztvevőket saját életük, közvetlen környezetük tudatos alakítására, más generációk véleményének beépítésére. Kapnak tehát egy iránytűt, hogy vegyék kezükbe a sorsukat, és élhető nyugdíjas éveket teremtsenek a tudatos öregedés jegyében.
A társas kitalálói, a játékmesterek felkészítői: Bognár Csaba – pszichológiai mentor, Borsós Zsófia – mentálhigiénés szakember, Hoffmanné Toldi Ildikó – drámapedagógus, Szalóki Réka – art coach, Knyihár Éva – közösség(sz)építő és Török Bettina – öregedéskutató. Utóbbi két személlyel, a P-AGE Tudatos Öregedés alapítóival beszélgettünk a játék céljairól, részleteiről.
A társas hosszú távú közösség építésében gondolkodik – mondja Knyihár Éva –, egyedül egyébként nem is „játszható”.
Úgy tervezzük, hogy munkatársi közösségek, baráti társaságok játsszák majd. Miután egy játék időtartama három óra, azonnali megbeszélésre utána kevés esély van, de a későbbi találkozások alkalmat adnak, hogy átbeszéljék a tudatos öregedésről a társashoz kapcsolódó gondolatokat.
Nem vicces partijátékról beszélünk
Török Bettina így összegez: „Úgy született meg az ötlete, hogy a tudatos öregedéshez kerestünk eszközt, amely alkalmas a szemléletformálásra. Hogy ki nyer? Mindenki, aki részt vesz benne. Hogy mit? Önismeretet és belső utat, amelyet aztán végigjár a játék főhősének történetén keresztül. Nem vicces partijáték ez, hanem elgondolkodtató, sorsfordító társas időutazás. Egyedi élettörténet a világtörténelem, a pécsi társadalmi változások, politikai rendszerek függvényében.”
Egyszer játszható, de ezt követően még jó ideig hatással van a játékosokra. Miután pedig mindenki másképp viszonyul a különböző élethelyzetekhez, a játék soha nem tud ugyanúgy lezajlani.
Eddig 42-en játszottak már, és most az a cél, hogy a speciális társasozásból szolgáltatást hozzanak létre. A játék akkor a legizgalmasabb, ha nem egy korcsoport játssza, hanem különböző generációk tagjai, például az utcáról véletlenszerűen érkezőkből, vagy nagy cégek több korcsoportos állományából áll össze a csapat. Mindemellett működik nyugdíjasklubok vagy középiskolai, egyetemi szakkörök programjaként is.
Erős a kötődés Pécs városához
A társasban rengeteg pécsi kötődésű elem szerepel, de a történet adaptálható más városokra és más főszereplőkre is, így máris megkezdődött a továbbfejlesztése. A lényege tehát az, hogy egy élettörténeten keresztül mutatják be és érzékeltetik a tudatos öregedés szemléletének jelentőségét vagy a tudatosság hiányának hatását az öregkori életminőségre.
A főhős életútja nem egy lezárt, megváltoztathatatlan útvonal, sokkal inkább egy dilemmahelyzeteken keresztül feltáruló élettörténet, amelyet a résztvevők együtt végigjárva megismerik a döntések idős korra és az időskori életminőségre ható következményeit, és ha ügyesen oldják meg a feladatokat, akkor a játék végén lehetőséget kapnak a sorsfordításra. A játék célja a szemléletformálás mellett a közösségépítés, továbbá személyes meghívó a P-AGE Tudatos Öregedés Közösségbe.
A társas arra ad lehetőséget, hogy az érdeklődők impulzust és saját élményt kapjanak arról, hogy szeretnének-e a témakörben a saját életükben kisebb finomhangolásokat vagy nagyobb változtatásokat eszközölni. A társasnak és a tudatos öregedésnek nincsenek kitaposott, mindenki számára receptként átvehető üzenete. Hatása és végeredménye a résztvevők befektetett hozzájárulásának minőségén és mértéken alapul és hosszú távra kialakult közösségekben gondolkodik. Ez tehát csak egy belépési pont a tudatos öregedés felé, de egyben értékmérő is, hogy eddig milyen úton haladtunk.
