Turczi István szerint a legendák tükröt tartanak elénk

Legújabb kötetéről (Deodatus – A férfi és egy város tört.én.elme) szólva Turczi István már több interjúban elmondta, hogy róla gondolkodván érdemes elvonatkoztatni a szereplőktől, hiszen állítja, hogy Deodatus nem ő maga lenne. Az Olvasatnak adott interjújában Kertész Dávid kérésére válaszolva azt viszont nem zárja ki, hogy műve épp annyira a saját és a családja története ez, mint a városé és az országé.

Deodatus ugyanis kettős szimbólum – fejti ki Turczi az interjúban. – Elsősorban szimbóluma a városnak, ez etimológiailag levezethető, Deodatus – dotis, Isten adta. Dotis-totis-Tata.

Másrészt számára az alak, Deodatus az országos léptékben gondolkozni és cselekedni képes ember szimbóluma.

A történelmi Deodatus históriáját bemutatva Turczi elmondja, hogy szerinte a Képes Krónika írja le legszebben a történtét. Ezek szerint Géza fejedelem külföldi nemeseket hív, hogy neveljék a fiát és segítsék a keresztyénséget, hogy megvesse lábát az országban. Így érkezik Nápolyból a Sanseverino családhoz tartozó Deodatus.

A legenda szerint Szent Adalberttel ő tartja keresztvíz alá Istvánt. István keresztapjaként tatának nevezi őt, és hatalmas birtokokkal adományozza meg. Gézával és a királyi családdal fenntartja a jó viszonyt, rendkívüli gazdagságra tesz szert, de törvényes utódja nem lesz.

Turczi István azt is elmondja, hogy utánanézett a többi krónikában is ennek az alaknak, s mindegyikben szerepelt. A későbbi történelemkönyvekben is feltűnik az alakja, Szalay Lászlónál és Horváth Mihálynál is. Minden forrásmű hivatkozik rá. Ám a huszadik századi történelemtudomány álláspontja szerint a személye merő fikció. Itt kezdődik az irodalom, a legenda és a történelem elválasztása -. vallja meg Turczi István.

Miután Kabdebó Lóránt a Turczi István könyvét a Kalevalához hasonlította a mítoszépítése miatt, adja magát a kérdés, hogy mit jelent Turczi István számára a legenda és a legendaalkotás. Mint mondja, számára a legenda rendkívül fontos dolog, minimum kettős érték, nemzetformáló és nemzetmegtartó erejű. Másrészt a legendás és misztikus történeteknek van egy nemzeti önismereti hatásuk – állítja Turczi, hozzátéve: ezek a történetek bemutatják, milyenek voltunk a történelem során, vagyis tükröt tartanak elénk.

Deodatus egy reneszánsz ember volt a reneszánsz kor előtt. Bármennyire is idegen nemesként jelent meg, mégis egyfajta magyaros virtus jellemezhette. Ez azért fontos, mert Turczi – mint kifejti – nem ért egyet azzal a gondolattal, hogy a magyarság bezárkózó nemzetet alkotna.

Mátyás király például a tatai vár megépítéséhez felkérte az akkor sztárépítésznek számító Antonio Averulinót. Felkérte arra is, hogy építészeti tudását adja át a magyar építészeknek. Janus Pannonius mellett a kor legismertebb magyar költője Jakob Piso, aki nem véletlenül került bele a könyvbe: Erasmus közeli barátja volt, és az ő szellemiségét hozta be az országba. Ők mindnyájan a külhonit elegyítették a magyarossal, aminek lett egy egészében magyaridentitás-meghatározó eredménye – állítja.

A Deodatus az emlékezet-leképezés mintájának a kísérlete – meséli Turczi, aki az interjú tanúsága szerint megpróbálta mérlegelni és adagolni: hol van a tényekre szüksége, mi az, amit át kell írnia, esetenként pedig meg kell írnia.

Például 1510-ben tartották a tatai országgyűlést, amikor a pestisjárvány elől menekülve itt találkoztak a nemesek. Létezett a dunai hajós társaság, a nemesek és Jakob Piso, csak a történetszál leírását köthető a saját munkájához.

Tataiként tudta, hol lehetett ez helyileg, hogyan nézhetett ki a korabeli protokollnak megfelelően, még a székek helyére vonatkozólag is. De a legfontosabb az volt, hogy mindez élvezhető legyen. Megpróbálta a kicsiben a nagyot leképezni, a hely történetében az országét – hangoztatta.

A regény két fő korszakot mutat be igazán hangsúlyosan.

Tata és környéke első fénykora a XIII. századtól a mohácsi vészig tartó időszak volt. A második 1727-ben kezdődik, mikor Eszterházy felvásárolja Tatát, aminek van egy hatalmas gazdasági és szellemi vonzata.

Olyan nevek jellemzik, mint Manner Bernát, Révay Miklós, végül Hamary Dániel, aki csatlakozott a márciusi ifjakhoz. Beindul egy szellemi erjedés. Ezáltal kialakul a szembenállás a hatalommal, a függetlenségi vágy, a magyarosodás – számol be korszakolási törekvéseinek magyarázatáról Turczi István, aki arra is kitér, mit jelent a könyve elején az az ajánlás, amely két csodálatos Ilonának, anyjának és nagyanyjának szól.

Emellett számára mindig egy nagy etalon volt Zrínyi Ilona, ezért is érezte, hogy eljött a pillanat a könyvben is, amikor a nőnek kell előlépnie, saját erejét és gyöngeségeit felismerve.

Annak ellenére, hogy Deodatust nem saját magával azonosítja, Turczi István megkísérli meghatározni, mégis mit jelent számára saját hőse.

„Deodatus médium, az a figura, vagy azoknak a figuráknak az összessége, akiket Deodatusnak hívok a könyvben, ösvény és átjáró. Ösvény a valóság és a fikció útján, és átjáró a tényekkel igazolható történelmi múlt és a legendák között”

- mondja interjújának zárásában.

Borítókép:

Turczi István

Forrás: Wikipedia