Ez a legjobb Wass Albert-könyv olvasóink szerint

Kevés hazai szerző tudott olyan széles olvasóközönséghez szólni a magyarság sorskérdéseivel kapcsolatban, s nem is csak szólni, de megérinteni is, mint Wass Albert. A '90-es évektől az irodalmi köztudatba csöppenő, hatalmas életművet hátrahagyó, egyre növekvő népszerűségre szert tevő erdélyi magyar íróról már a 2005-ös A Nagy Könyv című akció keretében is kiderült, hogy az egyik legolvasottabb magyar regényíró: akkor három kötetét is az 50 legjobb magyar regény közé választották. Azóta filmek, színpadi adaptációk is készültek a nemzetünk történelmét, karakterét, közös sebeit és dicső pillanatait érzékenyen, dús nyelvi gazdagsággal, egyúttal izgalmasan ábrázoló Wass regényei nyomán, sőt, költészete is egyre ismertebbé válik a hazai közönség számára.

Noha a kommunizmus idején semmilyen formában nem jutott el az olvasóközönséghez, és Wass Albert műveinek szépirodalmi értékét azóta is sokszor ideológiai indíttatásból próbálják aláásni, vitathatatlan, hogy tekintélyes életműve, regényei és regénysorozatai egyaránt megragadták a laikus olvasók és a szakma figyelmét – talán éppen azért, mert valamiféle irodalmon túli, közös ember-létben és kultúrában gyökerező, nézetektől függetlenül értékes kincsek felé terelik a szellemet és a lelket is. Épp ezért voltunk kíváncsiak arra, hogy olvasóink vajon melyik regényt tartják a 111 évvel ezelőtt, 1908. január 9-én született író legkiválóbb alkotásának.

Talán keveseket lep meg, hogy toronymagasan, a szavazatok 51%-ával „vitte el a pálmát” az Adjátok vissza a hegyeimet! című, 1949-ben íródott regény, mely az erdélyi magyarság balladáját hozza, a kisebbségi lét megpróbáltatásairól ad hű, ebből kifolyólag megrendítő tablót. Rátapint a Trianon hasította közös magyar sebre, és a kétségbeesett, dühös követelés mellett, mellyel a nyitó sorokban az urakhoz fordul, „kik a világ dolgait igazítják”, e történettel arra is rávilágít, hogy a bensőnkben hogy élhető meg a magyar identitás, az összetartozás, és hogy érlelhető teremtő életerővé a megmaradási ösztön – akár politikai és földrajzi környezettől függetlenül is. Nem véletlen, hogy Koltay Gábor is ezt a címet adta dokumentum-játékfilmjének, melyet Wass Albertről forgatott Rékasi Károly főszereplésével.

A könyv, amely A Nagy Könyv szavazáson minden idők 11. legjobb magyar regényeként szerepelt, olvasóink szerint „csupán” a második legjobb műve Wassnak. A funtineli boszorkány három köteten keresztül vezeti olvasóját Nuca, a havasi leány átalakulása nyomában: azt a törvénnyé szilárdult misztériumot kutatja, hogy van, amit a hit, és nem a tudás által forraszthat ki magából (vagy össze magában) az ember. Az önmagunkra, majd az önmagunkon túlira való eszmélés regénye ez, fordulatos, legendás, olykor humoros, vagy épp drámai mellékszereplői sorsokkal irdalva – épp, mint az életünk. A voksok 28%-át tették le mellette szavazóink.

A harmadik legtöbb szavazatot, azok 15%-át a Kard és kasza nyerte el. Az 1976-ban írt grandiózus mű szintén a magyarság sorsával, megmaradásával foglalkozik, de évezredes távlatokban, ugyanakkor a lehető legszemélyesebben: a kétkötetes regény két mezőségi falu, Bölényes és Miklósdomb (azaz Vasasszentgothárd és Cege) kora középkortól az 1950-es évek második feléig terjedő krónikája, melyben a szerző saját ősei története fonalát gombolyítja fel. Mindemellett olyan attitűd körvonalazódik sorai között, mely bármely korszak emberének becsületére válik: fölsejlik benne a titkos receptúrája erő és alázat arányos ötvözetének.

„Hont foglalni alkalmas a kard, s annak védelmezésében hasznos. Megtartani a hont azonban csak kaszával lehet. Kaszával, ekével, izzadságos, becsületes munkával. Hont veszejt, ki másra bízza a munkát”

– olvasható a minden nemzedéknek címzett figyelmeztetés.

Bár kevesen jelölték kedvencüknek, olvasóink 6%-ra azért meglátta a rejtett gyöngyszemet Wass Albert Hagyaték című kötetében. A mű az ősi magyar hit szimbólumai, történetei, karakterei segítségével vezeti végig olvasóját Erdély történelmének lapjain a tatárjárástól egészen a Romániához csatolásig. Táltosok, sámánok, ki tudja, milyen időben gyökerező szálak jelzik a folyamatosságot azon az úton, mely a múló időben is a Múlhatatlan felé vezeti a rálépőket. Összetartja e vidéknek, közösségnek a létezését, és napjaink emberének is segíthet újraértelmezni Isten, haza, hagyomány fogalmait.

Borítókép: Wass Albert 1943 körül. Fotó: Wikipedia