Miért nem készülnek magyar történelmi filmek?

Ha az európaiak a magyar filmművészet alapján alkotnának képet a magyar nemzetről, akkor sajnos egy bűnös, aljas, szadista nép képe rajzolódna ki – mondta a Demokratának a Bán Mór néven író Bán János. A Hunyadi-regényciklus alkotóját a lap arról kérdezte, miért nem készülnek évtizedek óta magyar történelmi filmek.

2013-ban azt nyilatkozta, megvették a Hunyadi-regények filmes jogait, és készül a forgatókönyv. Mi az oka annak, hogy a nándorfehérvári csatáról film mégsem az ön művei alapján valósul meg?

Az elmúlt években többször tárgyaltunk a Magyar Nemzeti Filmalappal egy Hunyadi János-filmről. Szinopszisok, forgatókönyvvázlatok készültek, de olyan anyagot nem tudtunk összeállítani, amivel mi magunk elégedettek lettünk volna. Egy tízkötetes regényfolyamot nem lehet egyetlen mozifilmbe összesűríteni. Nem egymással versengő koncepciók küzdelméről van tehát szó. A nemrégiben bejelentett Nándorfehérvár-film Hegedűs Bálint forgatókönyve alapján, Szász János rendezésében készül, és gondolom, semmi köze a regényeimből készült vázlatokhoz. Fejlesztése akkor kapott zöld lámpát, amikor a filmalapon érezhetően megnőtt a társadalmi, politikai nyomás: most már igazán készíthetnének egy nagyszabású történelmi játékfilmet. Ekkor egyetlen mozdulattal félretolták a korábbi Hunyadi-filmterveket, és újat rendeltek a saját emberüktől.

Miért nem voltak elégedettek a saját forgatókönyvükkel?

Az én tízkötetes, ötezer oldalas regényciklusomból szinte lehetetlen játékfilmet készíteni, mint ahogy például a Trónok harcából sem lehetne egyetlen mozifilmet csinálni. Egy mozifilmben a regényszéria elejét vagy a végkifejletét, a nándorfehérvári ostromot érdemes megcsinálni. Mi magunk egy tízrészes tévéfilmsorozat tervével álltunk elő, ami a Hunyadi-regényekből készülhetne, és nagyon pozitív fogadtatásra találtunk ezzel az elképzeléssel. Azonban hiába vártuk, hogy elinduljon a sorozat előkészítése. Évekig húzták az időt, majd szó nélkül félretolták ennek a nemzetközi koprodukcióban elkészítendő sorozatnak a tervét. Helyette a filmalap önálló mozifilm készítése mellett döntött, saját forgatókönyv-fejlesztési igazgatóját, Hegedűs Bálintot kérve fel az írásra. Félreértés ne essék, logikusnak tartom a döntést, hogy a nándorfehérvári csatáról készül a film, hiszen ezt mi is javasoltuk. Azt viszont vitatható döntésnek tartom, miért nem Hunyadi János a tervezett film főszereplője, és miért egy hollywoodi sémára kitalált fiktív testvérpár.

A történelmi sorozatok most a reneszánszukat élik.

A történelmi sorozatok, a Vikingek, a Tudorok, a Borgiák világszerte népszerűek, ráadásul a fenti sorozatok egy részét Magyarországon forgatják. A török Szulejmán azért az egyik legnézettebb sorozat Magyarországon, mert a magyarokat is kiemelten érdekli a történelem. Az én generációm még úgy nőtt fel, hogy kuruc-labancosat játszottunk a grundon, mert nekünk még megadatott A Tenkes kapitánya, a Rákóczi hadnagya. A mai gyerekeknek ez a műfaj teljesen ismeretlen. Egy társadalom, egy nemzet történelemképe nem a tankönyvekből merítkezik, hanem a tévéből és a mozifilmekből. Szulejmán szultán udvarát, háremének belső viszonyait sokkal jobban ismerjük, mint a nemzetünk történetének főbb eseményeit. Ennél nagyobb baj, hogy a történelmünk egy adott szeletét a magyar nézők török szemszögön keresztül ismerik meg. Nonszensz, hogy a magyar néző a törököknek szurkol a Szulejmán epizódját nézve, mondjuk a mohácsi csatában.

A filmalaptól nem kaptak útmutatást, milyen forgatókönyvet várnak önöktől?

Részt vettem a filmalapnál egy forgatókönyv-fejlesztésen, ahol az egyik filmalapos szakember azt javasolta, írjunk egy olyan filmet Hunyadi Jánosról, ahol ő egy román hős, akit az elnyomó magyar nacionalisták kivetnek maguk közül. Nem fogadtuk meg ezt a tanácsot. A most általuk készített Az utolsó bástya koncepciója a megjelent hírek szerint arra épül, hogy Dugovics Titusz és a janicsár, akit magával ránt a mélybe, édestestvérek. Félő, hogy ez a fiktív testvérharc erősen tompítja a civilizációk harcáról szóló Hunyadi-eposzt, cserébe viszont megkapjuk a történet hollywoodizált verzióját. Kíváncsian várom, hogyan működik ez a testvérharceffektus a filmben.

Mit gondol Szász Jánosról?

Szász Jánost kiváló rendezőnek tartom, aki meggyőződésem szerint sokkal jobb filmet forgatott volna a Sorstalanságból, mint amit végül Koltai Lajos letett az asztalra. Szász János nagyon szerette volna vászonra vinni Kertész Imre regényét, de nem kapott rá lehetőséget. Úgyhogy szerintem ő pontosan átérzi azt, amit most sokan éreznek a Nándorfehérvár-film ügyében.

Ön szerint miről szól a nándorfehérvári eposz?

Vallások, népek, civilizációk harcáról. Hitről, kitartásról és hazaszeretetről. A nándorfehérvári győzelem világtörténelmi csoda, amelyet mi sem becsülünk eléggé. Melyik filmben mutattuk meg a világnak a déli harangszó legendáját? Semelyikben. Amikor egy olasz történésznek elmondtam, hogy történetet írok Hunyadi Jánosról, nem tudta, kiről beszélek, majd Drakula vajdával azonosította. A románok már forgattak több filmet arról, hogy Drakula vajda és a derék román hősök megvédték Európát a töröktől. Ezért aztán önmagában már az is örömteli, hogy végre lesz Nándorfehérvár-filmünk. Nagy a nyomás az alkotókon, hogy méltó, szép film legyen. Pénz lesz rá, már ez is nagy dolog.

Miért nem készülnek évtizedek óta magyar történelmi filmek?

Nemrég írtam egy hosszabb esszét, amely erre a kérdésre keresi a választ. Elemeztem a magyar filmgyártás száz évét: mikor készültek történelmi filmek, kik és miért készítették el. Nehezen magyarázható, hogy a mai napig nem készült valódi történelmi játékfilm Szent Istvánról, Hunyadi Jánosról, Mátyás királyról. Nem rajzfilm, nem rockopera, nem vígjáték: történelmi film. 1945 után megfigyelhető egyfajta ideológiai idegenkedés, a nacionalizmustól való beteges félelem. Kevesen tudják, hogy Bibó Istvánnak volt egy filmterve Hunyadi Jánosról. Még ő is attól tartott, nehogy nacionalista film legyen, ezért szerinte hangsúlyozni kell Hunyadi János román származását, és azt, hogy sok román harcolt Nándorfehérvárnál, pedig ez nem felel meg a valóságnak. A nacionalizmustól való félelem az egész magyar filmgyártást áthatotta. Kovács András megfilmesítette a Hideg napokat, de senki nem forgatott a bácskai vérbosszúról, pedig Cseres Tibor azt is megírta, nem csak a Hideg napokat. A holokauszt témáját alaposan feldolgozták a magyar filmesek: többtucatnyi film készült ebben a tematikában. Hozzáteszem, helyesen, viszont úgy gondolom, vannak a magyar történelemben egyéb fontos események is, amelyek legalább egy-két filmet megérdemelnének. Trianonról sem tudtunk még egyetlen méltó, maradandó mozifilmet vagy sorozatot készíteni. Filmművészetünk szempontjából meglehetősen egyoldalú a történelemszemléletünk. A filmalap láthatóan irtózik ettől a műfajtól.

Miért?

Talán azért, mert nem szívesen készítenek olyan filmet, amelybe jobb- és baloldalról is beleköthetnek. Ki tudja? Az biztos, hogy Andy Vajna Hollywoodban is megégette a kezét az olyan drága, kosztümös szuperprodukciókkal, mint a „Cutthroat Island – A kincses sziget kalózai”. Én úgy látom, mintha a filmalapnál nem lenne olyan személy, aki a szíve mélyén átérezné a magyar történelmi filmek fontosságát. A nemzeti ünnepeinken még ma is csak a szocializmusban készült történelmi filmeket vetítik. Az ötven évvel ezelőtt készült Egri csillagok volt az utolsó magyar történelmi film, amelyet akárhányszor jó érzés megnézni. A 80 huszár című alkotást az egyik legszebb magyar történelmi filmnek tartom, de a korszak szemlélete arra is rányomja a bélyegét. A mozi a Lenkei-huszárok történetét dolgozza fel, akik hazajöttek, majd csatlakoztak a magyar szabadságharchoz. Ez a valóságban sikertörténet volt, de a filmben akkor kudarcként lehetett csak ábrázolni.

Mi az oka annak, hogy a magyar történelmi filmek főleg a kudarcot, a sikertelenséget hangsúlyozzák?

Ezt óriási hibának tartom. Történelemből a kalandozások korából, amikor a magyarok csaknem ötven győztes hadjárat során végigpusztították fél Európát, csak két évszámot tanítanak: az augsburgi és a merseburgi vereségeket. Úgy végeztem el a történelem szakot, hogy az egyetemen meg sem említették a számunkra diadalmas pozsonyi csatát. Torz lelkialkathoz vezet, ha kizárólag csak a vereségeinket, a történelem tragikus fordulóit hangsúlyozzuk. Ha az európaiak a magyar filmművészet alapján alkotnának képet a magyar nemzetről, akkor egy bűnös, aljas, szadista nép képe rajzolódna ki. Az amerikaiak sem arról készítenek filmeket, mennyi indiánt irtottak ki a szülőföldjükön, hanem helyette megalkották a western mítoszát. Ha egy nép nem lehet büszke a múltjára, akkor nincs jövője. Aki ezt nem érti, az tudatos nemzetromboló.

Mennyiben hibáztatható a filmalap?

A filmalap jelenlegi vezetése ezt a kérdést nehezen tudja kezelni. Andy Vajna történelmi hőstettet hajtott végre, amikor a teljesen életképtelen struktúra helyett létrehozott egy újat, amely a legtöbb filmes műfajban nagyon jól működik. A magyar filmtörténelem kiemelkedő szakemberének tartom, viszont mintha a magyar történelmi filmek fontosságát nem érezné át. Hollywoodi fejjel gondolkodik, ami érthető. A történelmi filmek esetében állami megrendelésekre lenne szükség, tudatos nemzetpolitikai terv alapján. Erre sokan legyintenek, hogy azok csak kurzusfilmek lennének. Az Egri csillagok nem az volt? Egy tízmilliós országban a piac nem tud ilyen filmeket kitermelni. Nem csak a film­alap hibája, hogy nem készültek történelmi filmek, mert ezt az óriási jelentőségű feladatot nem is tudnák egyedül menedzselni. Főképp azért, mert ők csak mozifilmeket támogatnak, a nemzettudat fejlesztéséhez pedig inkább televíziós filmek, tévésorozatok, rajzfilmek, dokumentumfilmek kellenének.

Havas Ágnes, a Filmalap vezetője nyilatkozta, hogy történelmi forgatókönyveket várnak, mert ezekre nagy a közönségigény. Ön szerint is hiányoznak a jó forgatókönyvek?

Mindenképpen. Ezzel együtt nem csak a forgatókönyvek hiányáról van szó. A Toldi-film nem azért nem készült el, mert nem volt jó a forgatókönyve. Vajnának abban teljesen igaza van, hogy jó forgatókönyv nélkül nem lehet jó filmet készíteni.

Egy interjúban azt mondta, egy családregénnyel hitelesen tudná bemutatni Trianon tragédiáját. Mikor olvas­hatjuk?

Régóta dédelgetett tervem egy olyan családtörténet regénytrilógia formájában, amely a száz évvel ezelőtti eseményeket dolgozza fel. 1918-tól 1920-ig, három év alatt döbbenetes traumát élt át a magyarság: a Monarchia összeomlása, országunk feldarabolása, őszirózsás forradalom, Tanácsköztársaság, vörös terror, fehérterror. Csoda, hogy talpra tudtunk állni. Sajnos többet tudunk Szulejmánról, mint arról, hogy nemzetünk mit élt át száz évvel ezelőtt. Évtizedeken át beszélni sem lehetett arról, hogyan élték meg a magyar családok a határok átrajzolását. A Trianon elől menekülő tízezrek vagonokban éltek éveken keresztül. Melyik film szólt az ő szenvedéseikről? Mesélni kell arról az aknamunkáról is, amely elpusztította a Monarchiát. Senki nem tudott erről a témáról még úgy beszélni, hogy az a társadalmat megérintse. A Mátyás-regénysorozat indításával egy időben ezt a trilógiát is szeretném megírni.

Filmre lehet ezt a korszakot úgy vinni, hogy nem a szokásos depresszióval közelítjük meg?

Trianon egyszerre eposza a katasztrófának és az emberi helytállásnak, annak tükrében, hogy ez az ország létezik, túlélte, talpra tudott állni. Nyilván nem olyan hőstörténet, mint Nándorfehérvár, de a traumáinkból és a tragédiáinkból is lehet erőt meríteni. Meg kell mutatni, hogy voltak olyan magyarok, akik fegyvert fogtak még Trianon ellen is. Az újjáépítés történelmünk visszatérő motívuma. Trianon után is a múlt adott erőt: ennek az ezeréves államnak újra és újra talpra kell állnia.

Mikor jelenik meg a következő Hunyadi-kötet?

Tavasszal jelenik meg a Hunyadi-sorozat tizedik, befejező kötete, amely dupla terjedelmű lesz. Hatalmas munka, több ezer oldalas jegyzetanyagot állítottam össze csak a nándorfehérvári ostromról. Hogy jobban átlássam a helyszínt, készítettem a nándorfehérvári várról egy öt négyzetméteres terepasztalt, amelyen egytől egyig minden ház, minden bástya rajta van, hogy az ostromot a lehető leghitelesebben tudjam megírni. Egy hatalmas eposz méltó lezárásának szánom a befejező Hunyadi-kötetet.

Borítókép: Csalavári László, Nagy Magyarország

Tortenelemportal.hu