Cs. Szabó László csak magyarul írt, gondolkodott, álmodott

Az 1905-ben született és 1984-ben el­hunyt Cs. Szabó László íróról, esszéíróról és kritikusról szóló emlékkonferencia írott változatát adta közre az MMA Kiadó a Magyar Művészeti Akadémia Konferenciafüzetei című sorozatában (melyben egyébként – a teljesség igénye nélkül – megjelent már Páskándi Gézáról, Nagy Gáspárról, Tormay Cécile-ről, Jókai Annáról, Kós Károlyról és Bánffy Miklósról egy-egy kötet az elmúlt években) – olvasható a Magyar Idők legfrissebb számában.

Cs. Szabó László (akinek nevében a Cs. rövidítés a csekefalvit takarja, és akit barátai éppen ezért Csének szólítottak) nem csak az emigráció jelentős alakja volt (1948-ben emigrált), de előtte, 1935 és 1944 között vezette a Magyar Rádió irodalmi osztályát, majd pedig a Képzőművészeti Főiskola Művelődéstörténet Tanszékét is. A kötetből láthatjuk, hogy szépíróként is tevékenykedett, irodalmi munkásságának elhelyezése lassan befejeződik.

A tág haza című kötetből egy autoriter személyiség képe bontakozik ki, aki nem sokat szenvedett holmi szerénységtől. Mint Szabó Zsuzsanna írja, Teátrális kijelentésekkel építette saját szobrát, ami azért nem volt irritáló, sőt inkább kedves, mert sok ön­iróniát is tartalmazott.

Magabiztosságát jól mutatja a Magyar író az emigrá­cióban – Hűlő árnyékban című írásának következő részlete: Elbeszéléseim valóban merőben mások, mint az esszék: mulatnom kell, mennyire elcsodálkoznak a gyanútlan olvasók, akik esszéim­hez szokva váratlanul tökéletesen különböző, új íróval, sőt emberrel találkoznak a később felfedezett novellákban. Hogyan? Hát fegyelmezett racio­nalistánk, a következetes (s valószínűleg jégszívű) észlény szertelen indulatokra, gyöngéd ellágyulásra, lírikus hangvételre, értelemmel alig követhető álombeli kalandozásokra is képes?

Természetesen az, hogy mennyire jogos és elegáns önmagáról bárkinek ilyesmiket írnia, egyéni ízlés kérdése – ettől függetlenül Cs. Szabó László jelentősége megkérdőjelezhetetlen. A kötet elsősorban az ember és az esszéíró Cs. Szabó Lászlóval foglalkozik, de kiváló verseket is tartalmaz, amelyek mintegy tagolják az előadásokat.

Utóbbiak egyik nagy erénye, hogy kultúrtörténeti szempontból nagyon érdekes és fontos dolgokat is tartalmaznak: ilyen például a rádióinterjú a már beteg Babitscsal, az Illyés Gyulával való barátság krónikája, a hagyaték kérdései, a kitekintés az emigráns létre és kulturális életre.

Petrik Béla a hagyatékról beszél, Kucsera Tamás Gergely Protestáns és ökumenikus címmel ad elő. Illyés Gyula lánya, Illyés Mária Hunok Nyugaton címmel Cs. Szabó László és Illyés Gyula barátságáról beszél, Márkus Béla az esszéista értekező prózájáról és publicisztikájáról 1956 és 1965 között, Pásztor Zoltán a rádiós évekről, Falusi Márton Cs. Szabó Európa-képéről, Ablon­czy Balázs szerzőnkről a közgazdasági karon.

Sárközi Mátyás megvilágítja az emigrációt egy olyan szemszögből, amelyet ő is kitűnően ismer, Sulyok Miklós a szerző Római muzsika című művéről értekezik, Papp Endre a szerző szépprózájáról, Szabó Zsuzsa barátságról Szabó Zoltánnal ír, Gyémánt László a Csé-festmény születéséről ad elő, Ablonczy László pedig a szerző Shakespeare-galaxisát tekinti át.

A Cs. Szabó-hagyatékról előadó Petrik Béla idéz egy különösen fontos gondolatot a szerzőtől. Mint írja, A könyvtára egy európai szellemiségbe tartozás lenyomata, egy olyan magyar íróé, aki száműzetésében is magyarul írt, gondolkodott, álmodott, majd idéz tőle, szintén a már említett Hűlő árnyékban című írásából: Nekem Homéroszról és Shakespeare-ről, az angolokról, a négerekről és az arabokról, a Dunáról, Szajnáról, Volgáról, angol székesegyházakról, Erdélyről s a Kremlről csak magyarul vannak gondolataim.

A tág haza. Cs. Szabó László-emlékkonferencia, 2017. október 26. A Magyar Művészeti Akadémia Konferenciafüzetei. MMA Kiadó, Budapest, 2018

Borítókép: magyaridok.hu