Mohai Gábor: sosem voltam sztár, bemondó voltam

A Vasárnap Reggelben Takács Eszternek mesélt arról, hogyan lett Szécsi Margit rajongója, miért van húsz madáretető a kertjében, hol töltené a legszívesebben a hideg teleket, valamint azt is elárulta, bemondóként mi volt a legkülönösebb kérés, amit egy női nézőtől kapott.

Fagyos téli nap ez a mai, amikor megérkezett, látszott önön, hogy örül a kávézó melegének. Nem szereti a telet?

Egyáltalán nem. A kocsimban több kesztyű is van, néha fel is kell vennem, ha nagyon hideg a kormány. A téli sportokkal is hadilábon állok, kivéve a hólapátolás, meg a kutyáimmal végigjárjuk a kertben lévő húsz madáretetőt. Délelőtt is ezt csináltuk.

Húsz madáretető?

Nagy kertem van, és imádom a madarakat. Jártomban-keltemben pedig ahányszor megtetszett egy madáretető, azt megvettem, kitettem. Most már a hobbim lett, egy zsák napraforgót veszek minden télen. Az ablakból pedig nagyon jó nézni, ahogy jönnek enni a madarak, de még mókus is jár a kertbe.

Televíziós és rádiós munkája is sok van.

Szerencsére szép számmal. A Bonum televíziónál műsort vezetek, és öt éve vagyok a hangja a csatornának. Ez az első magyar nyelvű katolikus televízió, igazi hézagpótló, nagyon sokan nézik. Van egy műsorom, a Mohai Gábor és vendégei, ahova ismerős művészeket hívok meg, és minden reggel elmondom az aznapra esedékes szentnek a történetét. Ezeket előre felvesszük, heti egy-két napot dolgozom ott. Ezen kívül műsort is vezetek, a Kossuth Rádióban is minden nap hallható vagyok, a Déli harangszó előtti helytörténeti ismertetőt mondom el. A Bartókon pedig heti egy élő hangversenyt közvetítek.

Játszik valamilyen hangszeren?

Nem, sem zenetörténész, sem muzsikus nem vagyok, de nagyon szeretem a klasszikus zenét. Negyven éve tettem be a lábam a Magyar Rádióba, ahol naponta foglalkoztam komolyzenével, és rengeteg hangversenyen dolgoztam műsorvezetőként. A zenei tudásomat az évtizedek alatt a munkám révén szereztem. Teljesen autodidakta módon.

Otthon is hallgat komolyzenét?

Igen, minden helyiségben van rádió. Felváltva hallgatom a Kossuth és a Bartók rádiót. Az autóban pedig egyre gyakrabban a Retro rádiót. A korosztályom legjobb zenéit játsszák.

A beszélgetős műsorába kiket látott vendégül eddig?

Pitti Katit, Dévai Nagy Kamillát, Eszterhai Katalin kanadai magyar írónőt. Petrás Mária keramikus művész is a vendégem volt egyszer, Kovács Kati, valamint Csongrádi Kata is vendégeskedett nálam. Közel áll hozzám ez a beszélgetős műfaj.

Bölcsészként végzett, rövid ideig színészkedett is, mikor forrta ki magát, hogy mi szeretne lenni?

Nemrég jöttem rá, hogy mást kellett volna választanom.

Ez komoly?

Nem, csak viccelek. Nagyon sokáig nem tudtam, mi akarok lenni, orvos is akartam lenni. Könyvtár-népművelés szakon végeztem, közben szavalóversenyekre jártam, és amikor egy országos versenyt is megnyertem, megkaptam a Radnóti-díjat, utána már egyenes út volt az előadóművészeti hivatás felé. Amióta beléptem a rádió kapuján, tudom, hogy a helyemen vagyok, ezt nekem találták ki. A hivatásomat szolgálatnak tartom, a hallgatókat és a nézőket szolgáljuk. Amikor 3 órakor kellett kelnem, és nem sokkal később már adásban voltam, akkor egy pillanat alatt elfelejtettem a kialvatlanságot, a fáradtságot, kinyitottam a világot, és együtt éltem a hallgatókkal.

Van olyan vers, amit akár ars poeticának is tekint?

Csak magyar verseket mondok, de olyan vers nincsen. Inkább költők vannak, akik nagyon közel állnak hozzám, például Nagy László, Szécsi Margit. Mindkettejük verseiből csináltam előadói esteket. Szécsi Margitot és a férjét, Nagy Lászlót személyesen is ismertem, tavaly lett volna 90 éves, de már 30 éve nincs közöttünk. Az ő költészete a legmeghatározóbb számomra. Be kell vallanom, hogy amikor elkezdtem verseket mondani, csakis férfiak költeményeit olvastam el, már bánom, de azt hittem, a versírás férfimunka. Aztán egy irodalmi esten hallottam egy verset, földbe gyökerezett a lábam, annyira hatott rám, és amikor megtudtam, hogy Szécsi Margit írta, azonnal beültem a debreceni könyvtárba és mindent elolvastam, amit írt. Róla is elolvastam mindent, ami csak megjelent. Megbabonázott. Otthon is rengeteg verseskötetem van, és szabadidőmben sokat olvasok.

Most is tart előadói esteket?

Igen, hamarosan Petőfi estem lesz, de sokszor kérik József Attilát szerelmes verseit is. A Magyar Kultúra Napjára is készülök.

Régi kollégákkal tartja a kapcsolatot?

Igen, 27 évig párhuzamosan rádióztam és tévéztem, nagyon sok számomra kedves embert ismertem meg, és évek óta tartunk is egy kis találkozót nálam. Tavaly szeptemberben is összejöttünk a kertemben, ott volt Kertész Zsuzsi, Endrei Judit, Bay Éva és Kudlik Juli is.

Hölgykoszorú vette körül.

Igen. Ketten voltunk a férfi bemondók.

A nyolcvanas években egyetlen tévécsatorna volt, egy ország nézte, hallgatta önöket. Voltak nézői megkeresések?

Igen. Nagyon népszerűek voltunk. Nem sztárok voltunk, ezt a szót sem szeretem, műsorvezetők és bemondók voltunk.

Próbáltak találkozni is önökkel?

Igen, előfordult, hogy meglesték az autómat, és kis levelet vagy cukrot tettek az ablakba. Egyszer egy levelet is kaptam, hogy legyek a Nyugati pályaudvar melletti telefonfülkében, és adott oldalra tegyek egy csillagot, ebből tudni fogja a hölgy, hogy én is akarok vele beszélni. Természetesen nem mentem el. De az is megesett, hogy arra kértek, tegyem a híradóban a jobb kezemből a balba a ceruzát, és az lesz a jel, hogy szeretném a találkozót.

Rámenősebb rajongók is akadtak?

Sajnos igen, volt egy hölgy, aki minden előadói estemen ott volt. Az első sorból figyelt. Egyszer beszélgetni kezdtünk, és kiderült, hogy mindent tud rólam, kicsit félelmetes volt. Aztán Martonvásárban voltam egy rendezvényen, ahol már annyira kellemetlen volt a helyzet, hogy a szervezőket meg kellett kérnem, hogy kísérjenek el a kocsiig. De többségében kedvességgel és szeretettel találkoztam, gyönyörű leveleket kaptam.

Említette, hogy egyáltalán nem téli ember, vannak tervei a hamarosan beköszöntő tavaszra és nyárra?

1976 óta járok Görögországba. Szeretem a görög embereket. Az első alkalommal 30 napra mehettem volna még a szocializmus idején, de 31 napig voltam külföldön, remegtem is, mi lesz velem a határon. A legemlékezetesebb mégsem ez, hanem hogy valamiért rengeteg meleg holmit vittem magammal, nem is értem, miért, és az egész hónapot egy levágott szárú farmerben töltöttem. Ha valaha máshol tudnék élni, akkor csakis ott. A tengerparton egy kacska asztal mellett halat ennék, és szívnám magamba a táj szépségét, a hangulatát. Ha oda nem is költöznék, a hideg teleket szívesen tölteném ott.