Megmutatjuk, mi a titka a házi kolbásznak, sajtnak vagy épp a lekvárnak

A Bors utánajárt a legízletesebb kolbászok, sajtok, lekvárok és savanyúságok receptjének.

Csak színhús kerüljön bele

Ahogy minden ételnek, úgy a jó kolbásznak is megvan a maga titka. Az ízesítés csak az utolsó mozzanat, ugyanis az sem mindegy, hogy milyen húsból dolgozunk.

A Mancso tanyasi füstölt áru termelői is ott voltak a Várkert Bazárban a Magyar Ízek Tavaszi Vásárán, ők árulták el, hogy milyen az igazi házi kolbász. Nagyon fontos maga az állat és a tartása. Magunk neveljük a disznót és a takarmányát is mi keverjük, hiszen a húsa akkor lesz jó, ha minőségi tápanyagot kap – mondta a Mancso család tagja a Vasárnapi Borsnak.

A kolbásznál fontos, hogy kerüljük a kínai fokhagymát és a granulátumot is. Csak finom hazai hagymát használjunk, de ez igaz a paprikára és a borsra is. Csak kiváló alapanyagból lehet jó kolbászt készíteni – mondta a szakértő, majd hozzátette, a nyesedékeket is kerüljük a hús készítésénél, kizárólag színhúst használjunk a tökéletes végeredmény érdekében. A füstölés pedig csak hideg lehet, és ott sem mindegy a fa, minél jobb, annál ízletesebb lesz a füstölt kolbászunk.

Rosszul tárolunk

A sajtoknál mindenki a saját ízvilága szerint választ, viszont egy valamit szinte mindenki elront: a tárolást, ugyanis a sajt fajtájától függ az eltarthatósága. A puha, friss gomolyából például nem szabad nagy mennyiséget vásárolni, mivel könnyen penészes lesz. Otthon a hűtőben a sajt mellett ott van a kolbász, a felvágott, és minden olyan élelmiszer, ami megfertőzheti a sajtot. A baktériumok átterjednek a tejtermékre, így az könnyen veszít az élvezeti értékéből, rosszabb esetben megpenészedik és ehetetlenné válik. A kékpenészes sajt például annyira intenzív, hogy a termelőknek külön hűtőt kell tartani a tárolására.

Vannak olyan fajták, amelyeket csak egy teljesen lezárt dobozban lehet eltenni, és másfél naponta ki kell venni a hidegről kicsit szellőztetni, majd csak azután mehet vissza dobozostul a hűtőbe. Egy keményebb sajt akár két hétig is gond nélkül fogyasztható, a minősége nem fog megváltozni.

A trappistánál viszont ez a módszer már nem működik. Mert, ha beletesszük egy ilyen tárolódobozba, akkor kialakul rajta a szürkepenész. Szerencsére ilyenkor sem kell kidobni: sós vízben mossuk le, vagy vágjuk le az érintett részt, ugyanis amíg a belsejét nem érte a penész, addig fogyasztható.

Le kell engedni a levet

A jó lekvár egyik ismérve, hogy sűrű, és megmarad benne az igazi gyümölcsíz. Törökné Dancsó Katalin a lapnak elárulta a saját szederlekvárja titkát.

Ha olyan gyümölcsből akarunk lekvárt készíteni, aminek sok a leve, akkor csak úgy lehet rövid idő alatt finom lekvárt főzni, ha előtte a lé javát lecsurgatjuk. Így a végén csak a tiszta gyümölcshús marad meg, és a lekvárban is benne lesz a zamat és az illat. Ilyen például a szeder, a málna, és a meggy is. A léből készíthetünk szörpöt, vagy gyümölcslevet – magyarázta a szakértő.

A savanyúságra is úgy gondolunk, hogy könnyű elkészíteni, de ha már az alapoknál nem figyelünk, akkor sosem lesz olyan finom, mint például a vecsési.

Ha csak a sima káposztáról beszélünk, már ott sokan elrontják az alapokat – kezdte Szabadosné Schiller Katalin, aki évek óta savanyúságokkal foglalkozik – Az egyik titok, hogy a zöldséget a betakarítás után maximum két nappal már be kell rakni a lébe, így őrzi meg a roppanós frissességét. Sokan nem tudják otthon megtermeszteni a savanyúságnak valót, ezért a piacon, boltban veszik meg, de ezek is már pár napja állnak, mielőtt eladásra kerülnek, ezért nem lesz ezekből tökéletes savanyúság.

Borítókép: illusztráció