Vulkanikus bazaltkőzet őrizte meg a karoo-i tűzjárók lábnyomát

A Plos One tudományos folyóiratban publikált tanulmányban a Fokvárosi Egyetem kutatói Bordy Emese vezetésével öt csapást azonosítottak, amelyek összesen 25 lábnyomot tartalmaznak. A nyomok egy húsevő és egy növényevő dinoszaurusztól, valamint az emlősök egy elődjétől származtak. A lábnyomokat a vulkanikus bazaltkőzet őrizte meg.

Bordy Emese, a Fokvárosi Egyetem geológiai karának docense, aki mesterdiplomáját 1998-ban az ELTE-n szerezte, és 2001-ben a dél-afrikai Rhodes Egyetemen doktorált, elmondta, hogy

a jura kor elején hatalmas vulkánkitörések változtatták meg a bolygó felszínét, okoztak környezeti és éghajlati változást, ami az élőlények tömeges kihalásához vezetett.

A lábnyomok az utolsó fosszilis maradványok, amelyeket a dél-afrikai Karoo térségben egykor élt állatok hagytak maguk után, mielőtt az egész vidéket beborította volna a láva.

„Ezek a nyomok sok mindent elárulhatnak arról, hogy az ökoszisztémák miként reagáltak akkoriban a környezeti stresszre”

– tette hozzá Bordy Emese.

A fosszilis lábnyomok arról árulkodnak, hogy a vulkánkitörések közötti nyugodtabb időszakokban az őslények még benépesítették a Karoo régiót.

A „karoo-i tűzjárók”, ahogy Bordy nevezi őket, az utolsó állatok lehettek a barátságtalan vidéken, mielőtt az olvadt kőzet végleg elborította volna azt.

A régióban kutató tudósok egy homokkőrétegben fedezték fel az öt csapásnyomot. A nyom szerint egy viszonylag kis termetű, kétlábú, húsevő dinoszaurusz és egy hasonlóan kisebb testű, négylábú, valószínűleg növényevő dinoszaurusz járhatott arra, a harmadik lábnyom pedig egy ősi emlősé lehetett.

A homokkőben fennmaradt nyomok tanúsága szerint a csapás a megáradt patak mentén vezetett.

„Melegnek meleg volt, de nem a láván jártak”

– mondta Bordy Emese.

Borítókép: illusztráció