Zalay Szabolcs hisz a város vonzásában

– Speciális szemüvegen keresztül nézi a várost, hiszen lokálpatriótaként is véleményt formál, de a fiatalok véleménye is eljut önhöz.

– A lokálpatriotizmus számomra azt jelenti, hogy jó érzés meghallani vagy kiejteni a „Pécs” szót. Az „Isten – Haza – Család – Küldetés” értékrendben a szülőváros ott van a tengely közepén, innen lehet biztonságosan elindulni, és ide lehet visszatérni. Négy gyermekünk életkísérleteiből látjuk a feleségemmel, hogy még a világutazó hajlamúaknak is milyen jó hazaérkezni akkor, ha virágzó és családias légkör fogadja őket.

– Mit nyújt most a város a fiatalok számára, van-e perspektíva ennek a korosztálynak?

– A jogi egyetemre járva felelőtlenül énekelhettük a szemtelen nótát a kiváló római jogász, Benedek professzor kárára, hogy „Bendzsi bácsi teszek én a tárgyára, inkább megyek a mecseki bányába”, hiszen felnőtt egy olyan generáció itt, akiknek sokkal szűkebb a munkahely perspektívája. Akik mégis itt maradnak, azok az egyéniségük révén, illetve az oktatás, kultúra területén viszont megtalálhatják a számításaikat. Azok, akik ráéreznek a helyi klíma különlegességére, a hely szellemére, azok itt akarnak maradni.

– Sokan kritizálják a közép- és felsőfokú oktatást, hogy a diákok egy részét eleve külföldre csatornázzák.

– A feleségem, aki egy nagyon bölcs asszony, mindig azt mondja, hogy minden gyereket ki kellene küldeni külföldre az érettségi után egy-két évre, mint a régi időkben az inasokat. Hogy ismerjék meg a világot és önmagukat, s hozzák haza a tapasztalataikat. Mi ezt csináltuk a gyerekekkel. A fiatalok önállóvá válnak így, lesz összehasonlítási alapjuk, értékelni tudják a hazai ízeket, s felnőtt módra hozhatnak döntést, hogy vállalják-e az itthoni szűkebb anyagi lehetőségeket a leírhatatlanul gazdagabb érzelmi életért.

– Pécset a kultúra városaként emlegetik, mások az egyetem lehetőségeit exponálják. Mindkét jelenlét évszázados, most mégsem működik igazán.

– Nem értek egyet azzal, hogy nem működik ez a kapcsolatrendszer. Az egyetem a legfőbb munkaadója a városnak, egyúttal az egyetemisták képesek lendületet adni rengeteg rendezvénynek. Imádják a Tudásközpontot, ahol jól lehet tanulni. A Zsolnay Kulturális Negyed, a Kodály Központ folyamatosan ontják az érdekesebbnél érdekesebb programokat. Az egyetem életét tudatosan érdemes a városi vérkeringésbe jobban becsatornázni.

– Ön ki(k)re számítana a már többször megfogalmazott járható utak megvalósításban?

– Az egyetemnél maradva, azt a tudást, amelyet az egyes karok képviselnek, érdemes volna direktebben hasznosítani a városi innovációkban. Talán a dékánokat, illetve egy-egy kutatócsoport vezetőjét folyamatosan kellene képbe hozni a fejlesztési döntések meghozatalakor. A munkahelyteremtés, ami kiemelt cél a városban, szintén nem csak a polgármester felelőssége. A vállalkozások támogatásától nagyon sokat várok.

– Ha eljátszik a gondolattal, 20 év múlva milyen városképet lát maga előtt?

– 2035-ben pont 70 éves leszek. Szeretnék a barátaimmal esténként az új kosárcsarnokban kosarazni, elmenni futni a feleségemmel, úszni egy új uszodában, szaunázni az új városi fürdő wellnessközpontjában. A Magasház képét tudjuk csak megmutatni majd az unokáinknak, a helyén emberléptékű, szépen tervezett házak állnak majd, mellettük gyönyörű parkkal. Lehet, hogy kevesebb gimnázium lesz, de a most felújított Leőweynek éppen akkor kell majd gondolkodni az újabb festésén, hogy olyan szép legyen, mint most.

Ami új megvilágításba helyezi Pécset

Zalay Szabolcs 1965-ben született Pécsett, általános iskolába a Bánki elődjébe, a Karikásba járt, majd a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett. 1991-ben magyar–esztétika szakon szerezte első diplomáját a Pécsi Tudományegyetemen. Drámapedagógiai, teológiai, kommunikációs és közoktatás-vezetői végzettséggel is rendelkezik. 2008-ban doktorált neveléstudományból. 1991-től magyartanárként tanított a Leőweyben, majd 2001-től a PTE-n. 2011-től a Pécsi Leőwey Klára Gimnázium igazgatója, egyúttal a bajai Eötvös József Főiskola docense, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökségi tagja. Felesége, Zalay Dóra a PTE Rektori Hivatal munkatársa, négy gyermekük van.

– Apaként és pedagógusként egyaránt bízom Pécs jövőjében. Véleményem szerint a „mérlegelés korát” éljük. Jelentős szemléletváltásra van szükség globális és lokális szinten egyaránt. Az a rendszer vagy szervezet, illetve az a személy, aki nem tud a kor kihívásaira életképes alternatív megoldásokkal reagálni, az könnyűnek fog találtatni. Aki képes a maradásra, annak új megvilágításba kerülhet a városa, amiért érdemes élni. A genius loci, a hely szelleme maradásra bír.