Ne zavarjatok, most nyaralok!

A kosárlabdázó bejelentésével nyilván vállalta azt is, hogy kígyót-békát mondanak majd rá ismerősök és ismeretlenek, tucatjával jönnek majd a megjegyzések, hogy címeres mez, meg hogy megtiszteltetés, meg hogy ilyet nem szabad tennie egy sportolónak. Akinek kiskorában valószínűleg éppen az volt az álma, hogy egyszer a válogatottban szerepelhessen, és énekelhesse hazája himnuszát.

Simon Balázs biztos kedves srác, de nagyot hibázott ezzel a döntéssel, még akkor is, ha első olvasatra sokan megértik, hogy fáradt, hogy ki kell már pihennie a kisebb-nagyobb sérüléseket, és hogy jó lenne már egy hosszú szabad nyár. Amikor három hónapig vitorlázhatna kedvére fel-le a Balatonon.

Csak hát, kedves Balázs, el kellene gondolkodni azon, kinek adatik meg ilyesmi. Az autószerelőnek, a taxisofőrnek, a rendszergazdának, az orvosnak, az ügyvédnek nem. Mindenki hajt ezerrel, hogy aztán nyáron kivehessen maximum két-három hetet, ami alatt feltöltődhet, kipihenheti hónapok idegeskedését.

De nézzünk sportpéldát. Vajon hogy bírhatja Fernando Torres, aki leteker egy Premier League-szezont, megfűszerezi némi BL-szerepléssel, FA-kupával, aztán a nyáron irány a válogatott, amellyel a világbajnokságon kell ismét megfeszülni. Bírja. Mert szereti, és mert megfizetik érte. Simont is megfizetik. Tehát: ő már unja.