Sokszor úgy tűnik, hogy kutyába sem vesznek minket

Nem is olyan régen volt arra példa Pécsen, hogy egy belvárosi kutyafuttató miatt egy komplett társasház kezdett el tiltakozni jogosan, de a városvezetők dacból, kivagyiságból inkább húzták az időt, hogy megoldják a problémájukat. Inkább beleálltak a csatározásba, lekezelően viszonyultak a magánemberek életéhez, pedig ők csak a tulajdonukat, a nyugalmukat védték. Nem a kutyások ellen, hanem a közös és kölcsönös, normális együttélés érdekében léptek fel. Addig feszítette a baloldal akkor is a húrt, amíg a lakók bekeményítettek és a jog eszközeihez nyúltak, hogy az igazukat megvédjék. Csak ennek lett hatása, sikerrel is jártak. Úgy tűnik, hogy ugyanez hamarosan Kertvárosban is megismétlődhet.

Mert ténylegesen nehéz azt elképzelni, hogy a Szaturnusz utcai kutyafuttatónál majd a kutyáktól pár méterre a futók úgy fognak kocogni, sprintelni, hogy az ebek ezt szóvá ne tegyék, akarom mondani, ne ugassanak. És még ez a jobbik eset, mert egy feltüzelt, ideges kutya akár egy másik állatban, a gazdájában vagy egy idegenben is kárt tehet.

De hát tudjuk mi, kutyába sem vett pécsiek, hogy sokszor csak ugathatunk, káromkodhatunk, hogy a kutyafáját neki, megint mit művelnek, mert mégis lehetne észszerű megoldást találni, csak tekintettel kellene lenni azokra, akiknek a nyugalmába zavarnak be. De már az is jelentene valamit, ha legalább a környéken élőket tájékoztatnák, hogy mire is készüljenek.