Az Europa Cantat vidám várossá varázsolta Pécset

Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor rádöbbentem, hogy minden korábbi félelmem ellenére az Europa Cantat igen­is egy remek rendezvény lesz – ez egészen konkrétan az eseményt megelőző sajtótájékoztatón történt. Ott ugyanis mindenki, de tényleg mindenki sugárzott a boldogságtól, s mivel a bejáratnál nem osztogattak semmilyen tudatmódosító szert, én is elkezdtem abban hinni, amiben ők – nevezetesen, hogy tényleg ez Pécs idei legjobb rendezvénye. És most már azt is hozzátenném, helyettük, hogy plusz-mínusz három év.

Nagyon mélyre kell ugyanis ásni az emlékeinkben ahhoz, hogy fel tudjunk idézni valamit, amelyen ennyire rendben volt minden. Emlékszünk olyanra, amelyiknél a szervezéssel voltak gondok, olyanra, amelyiknél a közönség volt érdektelen. Most viszont minden együtt állt – és ennek köszönhetően mi, nem-résztvevők, nem-szervezők, nem-énekesek is egy rakat élménnyel gazdagodtunk.

Nem fogjuk elfeledni a sok, teljesen lehetetlen helyeken és időben dalra fakadót; a buszon félhangosan dúdolgató nyugdíjas- csoportot; a fülig érő szájú hongkongi gyerekeket; az utolsó nap is segítőkész önkénteseket – és persze emlékezni fogunk a rengeteg jó koncertre, amelyeken kiderült, hogy bátran dalra fakadhatunk mi is, nem kell szégyenkeznünk, ha rossz a hangunk, úgyis elnyomja a sok száz, ezer jó.

Sokáig emlékezni fogunk az Europa Cantatra. Nagyon sokáig. És amikor emlékezünk, akkor majd mindig mosolygunk. Ennél többet pedig nem is érhet el egy rendezvény.