BAMA
Baranya vármegyei hírportál
Mementó a mesternek
„Vacsorára mindig csülköt ettünk, és egy pohár fröccsöt is engedélyeztem a fiúknak.” Ezt hallaná csak egy dietetikus! A diósgyőri „aranycsapat” sikerreceptjének részét képező esti étek bizonyosan kiverné a biztosítékot a táplálkozástudomány felkent mestereinél. Ahogy ma már talán az is megmosolyogtatónak számít, hogy
az NB I-es gárdák futballistái a mérkőzés előtt legkésőbb négy órával elköltött ebédjük során az erőleves, natúrszelet, burgonya és kompót „szabványmenüt” fogyasztották.
Ahhoz persze, hogy az egység meglegyen az étkezésben (is), a meccs előtti éjszakán összetartásra volt szükség. Másképpen: „rejtekhelyre” vonult az egylet, hogy semmiféle külső körülmény ne befolyásolja a szombati pályára lépést, de leginkább az eredményességet.
Fentiek a Szabó Gézával 1996-ban készített és az Észak-Magyarországban megjelent interjúból származnak. A DVTK történetének legeredményesebb edzőjéről szóló cikk a „15 éve fordított hátat (nem önszántából) az NB I-nek” címet viseli, felvonultatva rengeteg olyan érdekességet, amely korábban nem látott napvilágot sem a borsodi napilapban, sem máshol.
A vasgyáriakhoz a Salgótarjáni Bányásztól 1973-ban érkezett szakember vezetőedzőként az 1974/75-ös bajnoki évben vette át a marsallbotot. A nógrádi tanárember tréneri pályafutásának ismertebb szakasza ezután következett. A Diósgyőri VTK-t 215 NB I-es mérkőzésen irányította, ami önmagában is csúcsot jelent. Ezenkívül 38 hazai és 12 nemzetközi kupameccsen vezényelte a piros-fehéreket, megkoronázva a teljesítményt két Magyar Népköztársasági Kupa-győzelemmmel (1977, 1980) és egy bajnoki bronzéremmel (1978/79). Ugyancsak a kiemelt érdemei közé tartozik, hogy kilenc olimpiai (Veréb, Szántó, Salamon, Kutasi, Oláh, Tatár, Fükő, Borostyán, Fekete) és öt A válogatott (Tatár, Kutasi, Szántó, Salamon, Borostyán) labdarúgót adott a magyar futballnak.
„Büszke vagyok arra, hogy tehetséges játékosokkal dolgozhattam együtt, és el tudtam fogadtatni velük egy sokszor már emberfelettinek tűnő munkát. Örülök, hogy sikerült megtalálnom az adottságaiknak megfelelő helyüket a csapatban, és kevésbé ismert játékosokból híres, válogatott labdarúgókká váltak” – mondta ugyanő az 1996-os interjúban.
Hogy ez akár ismerős lehet egy másik Szabó, nevezetesen a nemrég Kecskemétről elbocsátott István esetében?
Fentiek nem emiatt íródtak, hanem maximális tisztelettel a 89 éves korában elhunyt Szabó Géza emlékének adózva.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.