Levi harca

Bódi Csaba

Ha valaki, akkor a világklasszis úszó, Milák Kristóf igazán jól tudja, mit jelent versenyre kelni az idővel. Ha valahol, akkor a Ferencvárosi TC-nél és a Diósgyőri VTK-nál teljességgel tisztában vannak azzal, mire képes egy összefogásra nyitott közösség. Nem véletlen, hogy az olimpiára készülő világcsúcstartó és a két hazai labdarúgóklub játékosai is segítő kezet nyújtva csatlakoztak ahhoz a kezdeményezéshez, ahol a tétet az életben maradás jelenti. A szó legszorosabb értelmében.

Milák dedikált sapkája, az FTC, illetve a DVTK futballistáinak aláírásával ellátott mezek árverésre bocsátása együttesen azt a célt szolgálja, hogy az egyetlen esélyt megragadhassa egy ötéves kisfiú. Levi látszatra olyan, mint kortársai. Óvodába jár, játszik, labdázik, örül vagy éppen szomorkodik attól függően, milyen hatás éri. A kedve csak akkor vált borúsra, ha elkezd zsibbadni a lába, vagy a teste más részét gyötri fájdalom. A gyermek hamarosan betölti hatodik életévét, ami után az állapota hirtelen romlásnak indulhat. Olyan genetikai eredetű betegségben szenved ugyanis, amely az izmok fokozatos pusztulásával jár, és ezt már semmi sem adhatja vissza. A Duchenne-féle izomsorvadással élők tízéves koruk körül tolószékbe kényszerülnek, majd lélegeztető program segítségével képesek csak levegőt venni, amíg testük fel nem adja a küzdelmet. Ebben a harcban sokan, sőt nagyon sokan álltak már be saját eszközeikkel és lehetőségeikkel a segítők sorába, többségben a sport világából.

Ezek között akadt nagypályás bajnoki labdarúgó-mérkőzés, pályaavató rendezvény és kispályás focitorna is, hogy csak a mozgásformákat említsük. Az adománygyűjtés a 2021-ben bejegyzett alapítvány javára a közelmúltban újabb lendületet vett. Alkalom nyílt ugyanis egy génterápiás programban történő részvételre, ami esélyt kínál. A horribilis összegbe kerülő kúra ugyanis képes annyira lassítani a betegség lefolyását, hogy Levi megkapja az eshetőséget az e világi léthez. A kisfiú édesanyjáék rettegnek attól, hogy kifutnak az időből. A hasonló gondokkal küszködő szülőkkel közösen egymásba kapaszkodva tartják a lelket. Tudják, van remény, és ezt nem engedhetik ki a kezük közül, mert a saját jövőjüktől is fontosabb cél lebeg a szemük előtt: gyermekük élete. 

Hisznek a közösség erejében, hisznek az emberekben, és abban, hogy a csodák igenis léteznek. 

A sport hányszor, de hányszor adott már erre példát.