Hét bő esztendő

Nem tudom igazán, hogy a hetes szám szerencsét hoz-e vagy sem. Bevallom, nekem inkább peches dolgok jutnak róla az eszembe. Gyermekkoromból, ha a hétfejű sárkányos mesékre visszaemlékezem, nem gondolnám, hogy azok voltak a legszebb pillanataim elalvás előtt. Aztán itt van a bibliai utolsó hét csapás, amiről szeretett, buzgón vallásos nagymamám mesélt. Ezzel szemben nagyapám többnyire inkább csak a hét szűk esztendőt emlegette. Különösen a második világháború kapcsán, holott az „csak” hat évig tartott. Igaz, ami utána jött, az sem volt maga a Kánaán…

Persze azért akad néhány „jónak tűnő” hetes is, ha már itt tartunk. Például a Szentírásban a hét, gyakran a teljességet jelenti. Vagy itt van a történet arról, hogy a világot Isten hat nap alatt teremtette, és a hetedik napon megpihent. Mielőtt azonban vallásos révületbe ejteném az olvasókat, hadd magyarázzam meg, hogy miért foglalkozom, foglalkoznak mostanában Tata­bányán is kiemelten a hetessel.

Éppen hétévnyi munka után köszönt le az élvonalbeli férfi kézilabdacsapat vezetőedzője, Vladan Matics. A kiváló szak- és sportemberre máris úgy emlékeznek, mint aki sok új lapot írt tele a tatabányai kézilabda történetének könyvébe aranybetűkkel. Elhozta a csapataira és a szurkolóknak a hét bő esztendőt, hiszen egy átlagos költségvetésű együttessel képes volt többször is megszorongatni a szegedi és a veszprémi Krőzust. A keze alatt minden befejezett bajnokságban a dobogó harmadik fokára vezette a Kék Tigrisek néven is emlegetett bányászvárosi gárdát. De lám, Matics mester esetében még így is kérdéses a hetes „jósága”. Mert hét éve alatt rengeteg örömöt szerzett a városnak, a sportszerető publikumnak, a kézilabdadrukkereknek, ám éppen hét év után lett elege csapata szakmai irányításából. És

még csak néhány hét telt el a távozása óta, de a Bányász máris keresi régi önmagát…

Matke, ahogy a barátai, sportolók, kollégái és a szurkolók egyaránt becézték, mindig szerethető társaságot hozott össze a Turulmadár tövében. Persze ezen nincs mit csodálkozni, hiszen ő maga is hatalmas szívű, szerethető ember. Ám – szó szerint – kikezdte az idegeit, hogy féltett klubja anyagi gondokkal küzdött. Ennek következményeként is, a távozók helyére nem tudott minőségi játékosokat igazolni a csapat, ami szintén a mester lelkét nyomasztotta.

Matke elment hát pihenni. Higgyük el neki! De tudjuk, az ő élete a kézilabda. Ezért, úgy gondolom, hosszú kihagyásra nem készül. Nélküle pedig szegényebb a kézilabdásvilág.