Igazi amatőrök

Jó volt velük, közöttük eltölteni egy órát. Igazi amatőrök. Nincs mellébeszélés, nincs nagyzolás, tudják magukról, hogy azok. És ez jól is van így.

Sokszor találkozunk azzal a magyar futballban, hogy az amatőr profi, a profi pedig tök amatőr. Értem előbbi alatt azt, hogy sokszor az NB II alatt is másról sem szól a foci, mint a pénzről. Nem kis pénzről. A honi harmadosztályban például, ami deklaráltan amatőr, nem kevesen abból élnek, hogy rúgják a bőrt. Nincs mellette más meló: a főállás az, hogy NB III-as futballista. De mehetünk egy osztállyal lejjebb is, gyakran a megyebajnokságban is olyan horribilis költségtérítések röpködnek, hogy annyit egy becsületes kétkezi munkás nem visz haza az egész havi gürivel.

Utóbbit, vagyis a profi amatőrt nem ragoznám sokáig, elég, ha Viníciusra gondolunk a Dudelange ellen. A luxemburgiak okozta orbitális nyomás miatt olyat hibázott a saját 16-osa előtt, amit az alsómocsoládi bekktől sem vennének jó néven. Utóbbit hasonlóért egy hétig zrikálnák a helyi kocsmában, míg Viníciusnak valószínűleg csak eldörmögték, hogy legközelebb ilyet ne csináljon. Hiszen ő profi, hamar túl kell lépnie saját balfékségén.

De visszakanyarodva a kellemes társasághoz: a magyarbólyi focisták szereztek kellemes meglepetést.

A gyönyörű nyári napsütésben ahelyett, hogy a családdal nyaralnának, beiktattak maguknak egy három­napos edzőtábort, s ott izzadtak.

Na jó, annyi eszük azért volt, hogy Orfűre mentek, a méltán közkedvelt baranyai üdülőhelyre, de mindez nem változtatott azon, hogy a tókör hat kilométer volt, ami azért odacsapott a lábaknak, főleg egy reggeli edzés után.

A csapat egyébként a megye II-re készül, ahova most jutott fel. A szezon végén kiörömködték magukat a srácok, volt némi buli nem kevés borral (nagy szerencséjükre a kapusedző egy villányi borász, Maul Zsolt – talán nem véletlenül csábították oda…), majd most ismét belecsaptak a melóba. Amikor megkérdezem tőlük, miért is csinálják, néznek kerek szemekkel, majd elvigyorodnak. Miért, miért? Mert szeretik. Nem kapnak semmit. Még költségtérítés sincs. Ők tényleg teljesen amatőrök. Jó a társaság, szeretnek együtt lenni, ráadásul megy a szekér is, sokszor győznek, ennyi épp elég. Majd egyikük hozzáteszi, nemrég kiharcolta, hogy kapjon törülközőt, így legalább végre nem a sajátját kell mindig magával cipelnie.

Mindezeket hallva megfogalmazódott bennem: őket és a hozzájuk hasonló csapatokat nem lehet nem szeretni.