Bódog kontra Híres

Amennyiben lehet hinni a pletykáknak, szóbeszédnek (nagyon sokszor lehet, sőt, mi több, kell is!), akkor a diósgyőri drukkerek köreiben rendkívüli népszerűségnek és elismerésnek örvendő trénert, Bódog Tamást játékosai tették, tetették taccsra. Ennek oka prózai: a mester túlzottan sokat és keményen követelt, amihez – a jelek szerint – a diósgyőri „spílerek” nem tudtak vagy nem akartak alkalmazkodni.

Bódog Tamás nem nézte el a simlisségeiket, nem haverkodott, hanem következetesen haladt az önmaga által kijelölt szakmai úton. Ennek következtében egyre többször kellett szembesülnie azzal, hogy széllel szemben képtelenség zongorázni, mert a szél bizony elviszi a hangot. Ennek ellenére nem adta fel, makacsul hitt abban, hogy sikerül átadnia azt a tudást, tapasztalatot, amelyeket a nyugati futballkultúrából magával hozott az Avasaljára. Szomorú történet az övé, de lehetséges, hogy Bódog Tamás jobban járt így…

A csapatsportágakban nem ritka, sőt, szinte mindennapos, hogy amikor nem megy a csapatnak, ég a ház, nem a link, semmirekellő játékosokat rúgják ki, hanem az edző talpára kötnek útilaput.

Nagy ritkán persze előfordul, hogy szerződést bontanak egy-egy „illuzionistával”,

de őket meg tárt karokkal várják más klubok, azzal áltatva magukat, hogy ők majd ráncba szedik a tékozló fiúkat, kihozzák belőlük a maximumot!

Amikor itt tartottam az írásban, elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy annak idején, a nyolcvanas években, az öttusaválogatott szövetségi kapitánya, Török Ferenc gondolt egy merészet, és leszerződtette futóedzőnek a híres, de a zeniten már réges-régen túljutott atlétaedzőt, Híres Laci bácsit. Már az első edzéseinek egyikén egyértelműen kiderült, Laci bácsi inkább szereti, mint érti az öttusát. Olyan edzéstervekkel lepett meg minket, amelyek teljesítése még a profi futóknak is komoly gondokat okozott volna, nemhogy az öttusázóknak, akinek ugye napi szinten kellett három-négy edzésen magas szinten teljesíteniük. Jeleztük is nyomban Ferinek, nem lesz ez így jó, veszélyben a felkészülésünk. Feri végighallgatta a sirámunkat, aztán csak annyit mondott: akinek nem tetszik, mehet Isten hírével, ahová akar. Más kérdés, hogy futóeredményeink messze elmaradtak a várakozástól, ezért a következő szezonban már nem Híres Laci bácsi volt a futóedzőnk. Török Feri, bár el nem ismerte, de legalább belátta a tévedését…