Vajda Anna hazatért, de Pécs helyett Győrbe igazolt

– Nem hiszem, hogy csak engem lepett meg azzal, hogy a Győrhöz, és nem Pécsre igazolt.
– Ezt én sem hiszem – válaszolta Vajda Anna, aki legutóbb a török Adana Botas játékosa volt, a következő szezonban pedig a Győrt erősíti. – Még magamat is megleptem vele.

– Akkor mégis miért?
– Lehet, hogy csúnyán hangzik, de nem volt más választásom. Semmilyen ajánlatot nem kaptam, és amikor már látszott, hogy nem tudok külföldre menni, olyan szerződést tettek elém, ami megfelelő volt.

– Az is szerepet játszott a döntésében, hogy Győrben az a Völgyi Péter lett a vezetőedző, aki a válogatottnál Farkas Sándor segítője?
– Természetesen ha olyan edző lenne a klubnál, akivel nem szívesen dolgoznék együtt, mindegy, milyen ajánlatot kaptam volna. Igen, az ő személye is nagy szerepet játszott abban, hogy odaszerződjek.

– A kikerülhetetlen kérdés: miért nem Pécs?
– Másfél hónappal ezelőttig én is úgy voltam vele, hogy csak Pécs lehet. Pécsi vagyok, s remélem, egyszer vissza is térek, mert az a város a szívem csücske. De ez most így alakult, nem úgy jöttek össze a dolgok, hogy ott folytathassam.

– Azt is el tudnám képzelni, hogy azért nem jött ide, mert nem akart a két klub, a PEAC-Pécs és a PINKK-Pécsi 424 között lavírozni.
– Alapvetően nem ez miatt nem jöttem. De tény, utólag örülök annak, hogy nem keveredtem bele ebbe. Kint voltam a bajnoki döntő ötödik mérkőzésén, és eléggé szíven ütöttek a látottak, tapasztaltak.

– Visszatérve Győrbe: ezzel vége is a külföldi kalandozásoknak?
– Fogalmam sincs róla! Eddig úgy gondoltam, jó, hogy még nem jöttem haza, és tessék, most mégis itt vagyok! Harmincéves vagyok már, most legalább el tudom kezdeni az egyetemet. Nem tudok válaszolni erre a kérdésre, de most örülök neki, hogy így alakult.

– És mi lesz a cél új klubcsapatában?
– Egészen új dolog vár rám: egy fiatal csapatnál én leszek a legrutinosabb játékos. Kíváncsi vagyok erre a helyzetre, érdekel, hogy hátamra tudom-e venni a társaságot, van-e annyi energiám, hogy sokszoros válogatottként a társaim példaképe legyek. Ha sikerül átadnom a tudásomból, tapasztalatomból valamit, nagyon boldog leszek. Elárulom: egyre jobban érdekel ez a dolog!

– Evezzünk kicsit más vizekre: öröm volt látni a nyáron az utánpótlás-válogatottak sikereit. Gondolom, nem hagyták hidegen a fiatalok eredményei.
– Dehogyis! Én is néztem az interneten az eredményeket, és nagyon boldog voltam, hogy ilyen szép eredményeket érnek el a lányok. De most kell majd mindenkinek a fejéhez kapnia, mert nem szabad azt hinni, hogy akkor most meg van oldva a következő tizenöt év! A lányok eddig fejlődtek, és közülük sokan most lépnek abba a korba, amikor ha nem fognak rendszeresen játszani, el fognak veszni. Remélem, hogy ezt mindenki felismeri! Amikor én még csak tizennyolc voltam, a nyolcadik helyezett ZTE-hez igazoltam, ahol harmincöt perceket játszottam – pedig már akkor hívott a Pécs. Okosnak kell lenni ilyenkor szülőnek és edzőnek egyaránt, a gyerekeknek pedig tudniuk kell, mit akarnak elérni, és hogyan jutnak el odáig.

Természetesen a PEAC-ban is szívesen látták volna

Ha Vajda Anna, akkor természetesen Pécs. Amióta elhagyta a várost, nem volt olyan év, hogy ne került volna szóba a visszatérése, a visszacsábítása – és ez így van rendjén. Ki ne szeretne megszerezni egy olyan játékost, aki kiváló csapatember, remek játékintelligenciával rendelkezik, és nem mellesleg kellő tapasztalattal is fel van vértezve?
A PEAC-Pécs ügyvezető igazgatóját, Mészáros Zalánt arról kérdeztük, hogy mégis miért nem náluk kötött ki, ha már egyszer Magyarországon játszik.
– Már április–május környékén ajánlatot tettünk neki, illetve a menedzserének – válaszolta Mészáros Zalán. – Ő azonban, ahogy a korábbi években is, most is a külföldi lehetőségeket preferálta, s mi nem tudtunk tovább arra várni, hogy igent mond-e nekünk, ezt túl kockázatosnak ítéltük meg. Ő egy nagyon pozitív személyiség, egy olyan magyar játékos, aki pécsi gyökerekkel rendelkezik, ezért rá többet is hajlandóak lettünk volna áldozni, mint egy hasonló kaliberű másik kosarasra.