Az első aranyérem, és a pécsi irányító első hálólevágása

– Boldog?
– Ó, persze, nagyon–nagyon boldog vagyok! – válaszolta Zseljko Djokics. – Ez a klub még nincs is kétéves, és máris kupagyőzelmet ünnepelhettünk. Fontos, hogy a pécsi női kosárlabdázásnak, a városnak ismét hoztunk egy kupát, és az is fontos, hogy újraélesztettük, visszahoztuk a Pécs–Sopron rivalizálást. És mindezt másfél év alatt!

– Kissé fáradtnak tűnik.
– Kemény buli volt az éjjel, elég betegnek érzem magam. De nem csodálom, hiszen a kupadöntő során három kemény mérkőzést játszottunk. A PINKK elleni negyeddöntőben rengeteg érzelem volt, az MTK ellen nagyon fontos volt, hogy a fiatalok megállják a helyüket, és a kulcsjátékosok pihenhessenek, aztán jött a Sopron elleni, nagy taktikai csatát hozó döntő. Csodás győzelem volt!

– Ahogy mondani szokták, az első mindig különleges. Ön most nyert először aranyérmet vezetőedzőként.
– Biztos az, de erre még nem tudok mit mondani, hiszen ez az első. Ismétlődnie kell a dolgoknak ahhoz, hogy azt tudjam mondani, ez különleges volt.

– Hitt benne, hogy akár a győzelemre is képesek lehetnek?
– Persze, de nem csak én, mindenki hitt benne. Úgy is mentünk oda, hogy ha a PINKK ellen győzni tudunk, akkor a döntőben is van esélyünk. Ez a legnehezebb edzői feladat: átadni a hitet a játékosoknak, hogy meg lehet verni az esélyesebbnek, erősebbnek tartott ellenfelet is.

– Mi volt a taktika a Sopron ellen?
– A döntő azért is különleges számomra, mert taktikailag sikerült megverni a Sopront. Az volt az elképzelésünk, hogy nem engedjük meg nekik a gyorsindításokat, s ez annyira összejött, hogy talán egy sem volt nekik. Kontrolláltuk a Sopron játékát, ez volt a kulcs. Ehhez jöttek még a második félidőben az extra teljesítmények, a bedobott távoli kísérletek. Azt kell mondjam, mindenki, aki ezen a három mérkőzésen játszott, hozzátette a magáét a sikerhez. És ezúton szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki részt vesz a munkánkban, aki segített abban, hogy ezt a sikert elérjük!

– Ez a PEAC-Pécs napról napra erősebb. Mire lehet képes a bajnokságban?
– A célunk az, hogy bejussunk a legjobb négy közé.

– Kissé óvatos egy kupaarany után.
– Nem óvatos vagyok, egyszerűen ez a célunk. És higgye el, ebben a mezőnyben ez sem lesz könnyű.

Ugrottak egyet

Nagy-Bujdosó Nóra, a PEAC-Pécs csapatkapitánya: – Nagyon nagy dolog, hogy mi nyertük meg a kupát, mert akárki akármit mond, a Sopron volt az esélyes. Nekünk először az volt a legfontosabb, hogy bejussunk a négy közé, aztán az MTK elleni elődöntőben már az volt az elsődleges cél, hogy a kulcsjátékosok pihenhessenek. A fiatalok nagyon jól megoldották a feladatukat, azt kell mondjam, szebben játszottak, mint amikor mi voltunk a pályán. Bronz, ezüst, arany, mondta nekünk a Közép-európai Ligában szerzett harmadik helyünk után Mészáros Zalán, hát, mi ugrottunk egyet, de úgy gondolom, ezt megbocsátja! Ez a győzelem nagyon jót tett a csapatnak, mert nagyon keményen dolgoztunk, izzadtunk a sikerért, és egy ilyen kupaarany után azt érezzük, érdemes volt hajtani, érdemes volt csinálni ezt az egészet. Nagyon örülök ennek az első helynek!

Az első hálóvágás

Fűrész Diána: – Nagyon örülök a győzelemnek, főleg azért, mert itt most egyértelműen nem mi voltunk az esélyesek, hanem a Sopron. Azon is sokat izgultunk, hogy egyáltalán bejussunk a legjobb négy közé, s mi­után ez sikerült és legyőztük a PINKK-et, nagy kő esett le a szívünkről. A döntőben felszabadultan akartunk játszani, igyekeztünk úgy felfogni a dolgot, hogy a teher a soproniak vállán van, akiknek meg kell nyerniük a kupát. Persze miután bejutottunk a fináléba, megjött az étvágyunk, és szerettünk volna nyerni. S hogy miért én vágtam le az egyik hálót? Nórival már egy héttel korábban megbeszéltük, hogy ő is és én is vágunk hálót, ha nyerünk. Nekem már volt két kupagyőzelmem, de még sohasem vágtam – nem akartam kihagyni ezt a lehetőséget. Csupán azt sajnáltam, hogy Horváth Lilla nem volt velünk, szerettem volna vele nyerni!

Helytállt a főszerepben

Raksányi Krisztina: – Ez szuper volt! Elsősorban azért, mert meg tudtuk csinálni azt a döntőben, amit elterveztünk. Márpedig az nagy dolog, hogy ez végig sikerült, csak kisebb hullámvölgyek voltak, de a végén mi jöttünk ki jól az egészből. A taktikánk egyébként az volt, hogy lelassítjuk a soproniakat, nem engedünk nekik gyorsindításokat, hanem mindig öt-öt elleni játékra kényszerítjük őket. Természetesen nagyon boldog voltam, mert úgy éreztem, jól is játszottam ezen a döntőn. Nekem ez volt az első olyan kupadöntőm, amelyen úgymond főszerep jutott nekem, s különösen jó érzés, hogy sikerült felnőnöm a feladathoz, sikerült jól kosaraznom. A mérkőzés előtt egyébként abszolút úgy éreztük, hogy nyerhetünk, és ez nem csak sablonduma. Eldöntöttük, hogy győzünk, hogy megszerezzük az aranyérmet, és megcsináltuk!

Vagy Pécs, vagy Sopron

Az elmúlt tíz évben két csapat osztozott a kupaelsőségeken, ráadásul testvériesen: ötször Pécsre, ötször Sopronba kerültek az aranyérmek. Az utóbbi három esztendőben a soproniak kibérelték az első helyet, ezt a hegemóniát törte most meg Zseljko Djokics együttese.

2005:MiZo-Pécsi VSK
2006:MiZo-Pécsi VSK
2007:MKB-Euroleasing Sopron
2008:MKB-Euroleasing Sopron
2009:MiZo Pécs 2010
2010:MiZo Pécs 2010
2011:MKB-Euroleasing Sopron
2012:Uniqa Euroleasing Sopron
2013:Uniqa Euroleasing Sopron
2014:PEAC-Pécs