Németh Attila nem megosztó, csupán szokatlan az őszintesége

A 2011/2012-es szezonban még ő irányította a pécsi férfi felnőtt kézilabdacsapatot az élvonalban, ehhez képest az elmúlt idényben körülbelül annyi köze volt a sportághoz, mint egy mezei szurkolónak. Pedig akkor sikeres évet tudhatott maga mögött Németh Attila, hiszen egy jó alapszakaszt és egy küzdelmesebb rájátszást követően bentmaradtak az első osztályban.

– Egyáltalán nem fáj, hogy nem dolgozhatok a pécsi kézilabdában – válaszolta kérdésünkre a 90-es években játékosként az élvonalban sikert sikerre halmozó Németh Attila. – Nem értékelték, nem értették, amit csináltam. Szerintem az lenne a normális, hogy aki pozitívumot, változást hozott, azt ne elnyomják, hanem segítsék, de itt nem ez történt. Olyan közegben, amely nem előre visz, és nem az alkotásról szól, nem baj, hogy nem dolgozhatom.

Mindezt értjük, elhisszük. Azt sokkal nehezebben, hogy ne hiányozna neki a kézilabda, az a sportág, amelyben közel harminc évet húzott le. S az is ritkaság, hogy valaki, aki belekóstol az edzősködésbe az élvonalban, utána ne ragaszkodna ehhez a munkához, ne ugyanitt próbálna érvényesülni.

– Én jól tudom, mit jelent az NB I., a profi sport. Magyarországon két–három csapat van, amelynek stabil az anyagi háttere, a többi vergődik, vegetál. Az edzői, sportolói pálya emiatt nem annyira biztonságos mint például a tanári: én a Pécsi Tudományegyetemen az orvosi karon testnevelést oktatok, s hozzá kell tennem, nagyon jól érzem itt magam, ez a pozitív közeg ideális számomra. A télen és most is kerestek csapatok, de nekem látnom kellene azt a vonalat, jövőképet, amelyért érdemes lenne elhagynom Pécset, már pedig ilyesmit nagyon kevés klub tud mutatni itthon – árulta el a 42 éves Németh Attila.

Aki egyébként nem egyszerű eset – legalábbis azok számára, akik nem ismerik. Pedig szerintünk az, és inkább őszintének neveznénk: ha valami nem tetszik neki, nem kertel, kimondja. Ez persze sokaknak csípi a szemét, ezért is kellett mennie tavaly a pécsi csapattól.

– A feleségem is azt mondja, hogy megosztó személyiség vagyok. Pedig egyszerűen csak szeretem reálisan nézni a világot. Ha egy játékos nem fut, nem tud bánni a labdával, én nem fogom azt mondani, hogy ez jó. Nem akarok másokat becsapni, és persze magamat sem. Én nem akarok sem szebb, sem okosabb, sem gazdagabb lenni, ilyen vagyok és kész! – tette hozzá.