Nagy Olivér külföldre szívesen menne

Akárcsak Dibusz Dénesre, Nagy Olivérre is felfigyeltek az ellenfelek az őszi idény során, a PMFC középpályása kreatívan, jól futballozott. A még mindig csak 22 éves középpályás szerződése a nyáron lejár: vagy hosszabbít a piros-feketéknél, vagy irány egy külföldi bajnokság.

– Nehezen értem el. Pihent?

– Nem, apuékkal fallabdáztam. El szoktunk járni, főleg ilyenkor, amikor nincs edzés.

– Nem „viszketnek” már a lábai?

– Úgy érti, hogy hiányzik-e a foci? Persze! A végén már vártam egy picit, hogy legyen szabadság, de most meg már azt várom, hogy újra futballozzak.

– Azért nyilván jólesik a szusszanásnyi szünet.

– Igen, minden rendben is van, jól telt a karácsony, sokat ettünk. Persze semmi felesleg nincs rajtam, arra azért vigyáztam. A szüleimnél töltöttük a szentestét, aztán voltunk a barátnőm nagymamájánál is.

– Sokáig nem marad futball nélkül: csütörtökön a PMFC is hivatalos ifjabb Dárdai Pál teremtornájára. Szeret kispályázni?

– Így van, természetesen megyek én is. Régen nagyon szerettem kispályázni, de amióta nagypályán futballozom, már nem annyira – össze sem lehet hasonlítani a kettőt! Egyébként pedig a bajnokság alatt nem játszhattunk, Feri bá megtiltotta, nehogy megsérüljünk.

[caption id="" align="alignleft" width="334"] Nagy Olivér (balra) itt éppen Kenesei Krisztiánnal csatázik – többnyire a pécsi játékos nyerte a párharcokat (fotó: Laufer László)
[/caption]

– A technikája miatt biztosan érvényesülni fog a palánkok között, de az elmúlt félévre sem panaszkodhat.

– A bajnokság első felében meglepően jól játszottunk, a négy győzelem önmagáért beszél. Nekem is inkább ekkor ment jobban, aztán amikor volt az a bizonyos holtpont, én sem játszottam olyan jól.

– Miben van hiányérzete?

– Több gólt vártam magamtól, főleg azért, mert az elején eléggé beindultam. És több gólpasszt is. Ja: és hazai pályán nem is találtam be!

– Pedig akkor legalább a szülei is együtt örülhetnének önnel!

– Ott vannak ők az idegenbeli meccseken is! Szinte mindenhova elkísérnek, apukám hatéves korom óta lelkesen jön velem, legyen szó Eb-ről vagy debreceni utánpótlásmeccsről.

– Akkor láthatták, hogy kulcsfigurává nőtte ki magát a PMFC-ben. Jó érzés ez, vagy inkább zavarja?

– Nem foglalkozom vele, teszem a dolgom. Tudom, amit tudok, arra koncentrálok, hogy megoldjam a feladataimat.

– Akárcsak Dibusz Dénes, most már Ön is kelendő portéka. Akadnak kérői?

– Igen, vannak! Hallottam róluk, de nem foglalkozom velük, nyárig amúgy is a Pécshez köt a szerződésem.

– Csak nyárig él a szerződése? Eszerint vagy hosszabbít, vagy most kellene eladnia a PMFC-nek, ha jó pénzt akar kapni önért.

– Tárgyalunk, a részletekről viszont nem akarok beszélni. Január közepéig sok minden eldől.

– Külföldre menne, vagy hazai klubba is eligazolna?

– Legszívesebben külföldre szerződnék. Magyarországon még topcsapatba sem mennék el mindenképpen.

– Hova húzná a szíve külföldön?

– Nyugaton bárhova. Mondjuk a három-négy legjobb ligát kivéve, mert az még túl nagy lépcsőfok lenne.

– Eszerint az Anzsi Mahacskala nem vonzó...

– Nyugaton bárhova, Keleten nem mindenhova, de azért az Anzsihoz elmennék!

– A jövőbeni idegenlégióskodásból csöppenjünk vissza a jelenbe: mit kíván magának tavasszal?

– Több gólt, több gólpasszt, eredményes játékot! A csapatnak pedig azt, hogy legalább őrizze meg ezt a hatodik helyet! És sok szurkolót, még többet, mint ősszel! Hiszen jön a Ferencváros, az Újpest, a Videoton, remélem, sokan lesznek kíváncsiak ezekre a mecscsekre!

– Feldobja, ha sokan vannak a lelátón?

– Igen, sokkal jobb úgy játszani.

– Legalább sokan látnák az első hazai gólját!

– Így van, az bizony nagyon jó lenne!