2011.02.05. 10:43
Két perc alatt efújták a meccset - Pécs 2010 - Halcon Avenida elemzés
A találkozó alakulását alapjaiban meghatározta az első két perc eseménysorozata, melynek során Iványi Dalmának egymás után három faultot is befújt a lelkes szlovák bíró - írja elemzésében Miholics Zoltán.
Hazai pályán elszenvedett vereségével befejezte szereplését az Euroliga idei szezonjában a Pécs 2010 csapata. A végső mérleg megvonásához még túl friss az élmény, ezért célszerűbb a ma este látottakkal foglalkozni. Összességében elmondható, hogy jól játszott a hazai csapat, de megérdemelten győzött a Salamanca, és nüanszok döntöttek. Az volt a legfőbb baj, hogy ez utóbbiak mindegyike a spanyolok javára dőlt el.
A találkozó alakulását alapjaiban meghatározta az első két perc eseménysorozata, melynek során Iványi Dalmának egymás után három faultot is befújt a lelkes szlovák bíró. Az ítéletek jogosságával nehéz lenne vitatkozni (az más kérdés, hogy hazai pályán ilyen piszlicsáré dolgokat el szokták nézni a sporik), mint ahogy azzal is, hogy Európa egyik legjobb irányítójának padra kényszerülése után az előre kitalált forgatókönyvek (game plan) mentek a levesbe mindkét oldalon.
Persze a pécsieknek ez jobban fájt, de szerencsére mindenki hamar úrrá lett a pánikon, mivel Djokicék az egész szezonban komoly erőfeszítéseket tettek arra, hogy megtalálják a csapat "Dalma nélküli játékát", és ennek kulcsfigurája, Fegyverneky Zsófia a salamancai nagyszerű teljesítménye után ismételten megmutatta, hogy lehet rá számítani.
A mérkőzés egészére, de különösen az első két negyedre igaz, hogy egyértelműen visszatértek a régi szép idők a Lauber Dezső Sportcsarnokba, ugyanis mindkét csapat leginkább azzal volt elfoglalva, hogy tönkretegye a másik játékát. Ha közben be-beesett egy könnyű kosár, az ember szinte meglepődött, de aztán elmerülten figyelte tovább a taktikai csatát.
Az Avenida nagyjából azt hozta, ami várható volt: agresszívan támadták a gyűrűt, igyekeztek kihasználni fizikai fölényüket, és a szerzett kosarak után rendszeresen átálltak egész pályás letámadásra. Ez utóbbira a pécsi edzői team érdekes ellenszert talált ki: az alapvonali bedobás nem valamelyik (hirtelen előrefutó) hátvéd, hanem a velük ellentétes irányban mozgó center kezében landolt. Mivel a magasember párja nem nagyon merészkedett át a túlsó térfélre, a presszió gyorsan hatástalanná vált, és az irányító (vagy akár maga a labdát kapó) viszonylag könnyedén át tudott haladni a félpályán.
(A mékrőzés részletes elemzése ITT olvasható.)
A Halcon Avenida megérdemelten jutott tovább, de ha hirdetnének erkölcsi győztest, a Pécs 2010 mindenképpen eséllyel pályázna a díjra, mert mindent bevetett a siker érdekében, és technikai hiányosságait igyekezett lelkesedéssel és jó taktikai húzásokkal pótolni. A nagyobb játékerővel és bizonyos külső körülményekkel ugyan nem tudtak megbirkózni, viszont a mérkőzés után a helyén állva maradó közönség vastapsa bizonyosan gyógyír volt a kiesés felett érzett szomorúságra, és megerősíthette a csapatot abban, hogy elbukták ugyan az összecsapást, de emelt fővel hagyhatják el a pályát.
Ennyi volt idénre az Euroliga a Pécs számára, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, el kell ismerjük, hogy így is két mérkőzéssel sikerült többet játszani a bárki által elvártnál, és a decembertől idáig eltelt periódusban nemcsak győzelmekkel, de helyenként kifejezetten jó játékkal örvendeztették meg szurkolóikat. Ezúttal nem játszottak extrát csapatként, s így nem tudták kivívni a harmadik mérkőzés lehetőségét, de a fejlődés abszolút tetten érhető, és reménykeltő a további bajnoki és kupa küzdelmekre.