A gyerekek búcsúzhatnak edzőiktől

Ami már most biztos, nem kötöttek új szerződést az utánpótlás szakmai igazgatójával, Botos Antallal (a helyére idősebb Dárdai Pál érkezett), a technikai vezetővel, Herke Imrével, továbbá az U19-es, az U18-as, az U17-es és az U16-os csapat edzőivel, vagyis Márton Gáborral, Lutz Jakabbal, Nagy Ervinnel és Toma Árpáddal. Amikor megkérdeztük idősebb Dárdai Pált, hogy mindez már az ő érkezéséhez köthető-e, a szakember nemmel válaszolt.

– Ebbe semmi beleszólásom nem volt, még nem is kezdtem el dolgozni – mondta idősebb Dárdai Pál, aki csak július 1-jén áll munkába, de a terveiről már szívesen ejtett egy-két szót. – A szülőkkel jó kapcsolatba kell kerülnünk, és meg kell oldanunk, hogy a gyerekek 14-15 évesen ne menjenek el innen, hiszen az a legfontosabb, hogy az ügyes, tehetséges srácokat itt tartsuk. És persze vissza kell jutnia az U19-nek az NB I-es kiemelt bajnokságba.

Természetesen felhívtuk Matyi Dezsőt, a klub elnökét, tulajdonosát, aki az utánpótlás-nevelés szakmai stábjában bekövetkező személycserékkel kapcsolatban rögtön így indított: „Az eredmények önmagukért beszélnek, egyáltalán nem vagyok megelégedve. Az U19 és az U17 kiesett a kiemelt bajnokságból. Az edzőcserék természetesen ezzel függnek össze, s még az alacsonyabb korosztályoknál is számítani lehet váltásokra.”

Hiába jegyeztük meg, hogy az U19-es csapat egyébként az előkelő hetedik helyen végzett Márton Gáborral, mindössze a 17 évesek miatt kényszerült búcsúra (érthetetlen módon a két gárda pontjai együtt számítottak...), a tulajdonos hajthatatlan maradt: „Valóban nem volt rossz, de kiesett! Bent kellett volna maradni!”
Tavaly új edzői stáb kezdett dolgozni a PMFC egyébként tényleg szépen felújított, tetszetős kovácstelepi utánpótláscentrumában, most nyáron megint új edzők kezei alá kerülnek a gyerekek. Nem valószínű, hogy ez az állandó változtatás a csapatok, a fiatal futballisták előnyére válik, talán ez is közrejátszik abban, hogy a pécsi klubot még mindig nagyon sokan csak ugródeszkának használják: amint meglátszik valakin, hogy valóban ügyes, máris jelentkeznek az akadémiák, s a csábításnak a legritkább esetben tudnak ellenállni a szülők és a csemeték.

Amikor Matyi Dezsőnek megemlítettük a kozármislenyi példát, miszerint ott nagyobb klubokkal, akadémiákkal, illetve külföldi egyesületekkel (például Budapest Honvéd és a holland Twente) kötnek megállapodást, amelyek kisebb összegért vihetik a tehetséget, s ha náluk bekerül a felnőttek közé, majd esetleg újra továbbadják, a baranyai klub ismét kap némi pénzt, leszögezte, ők viszont a saját útjukat járják.

– Mi ezer százalékkal be fogjuk indítani az akadémiát Pécsett – mondta Matyi Dezső. – Persze a nagycsapatot is megfelelő szintre kell emelni, el akarjuk érni, hogy ismét büszkén játsszanak itt a futballisták. Csak sajnos mindez nem megy az egyik pillanatról a másikra.

Amikor rákérdeztünk, mindez azt jelenti, hogy a PMFC nem szerződést akar kötni például egy felcsúti akadémiával, hanem versenyre kel vele, a PMFC tulajdonosa így válaszolt: „Így van, pontosan így van.”

Havasi Lajos szerint ami Matyi Dezső pénzéből eddig megvalósult, az a minimum

Kíváncsiak voltunk arra, a Pécsett rengeteget javuló körülmények ellenére mégis miért mennek el a tehetséges gyerekek az ország távoli részeiben működő akadémiákra. Havasi Lajos tavaly vitte le a fiát, Dánielt a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára, s úgy érzi, jól döntött: – A végén kezdem: Dani az U15-ös korosztály gólkirálya lett Felcsúton. Én mindig is hittem az akadémiai szisztémában, az szerintem nem működik, hogy valahova jár iskolába a gyerek, aztán reggel hétre éhgyomorral beesik edzésre, kap egy menzaebédet, ami másra nem elég, csak arra, hogy összeessen, s amikor este nyolckor hazaért, akkor tömtünk bele valami normális kaját.

Dicséretes, ami Pécsett Matyi Dezső pénzéből megvalósult, de ez a minimum! Csak a töredéke annak, amit Felcsúton kínálnak. Meg sem tudtam számolni, hány ilyen-olyan edzőpálya, valamint speciális gyakorlópálya van ott, ráadásul napi hatszori étkezést biztosítanak a gyerekeknek. Minden van, amit csak el lehet képzelni. A fiam egy év alatt gyorsabb, erősebb, agreszszívebb lett.

Havasi Lajos egy érdekes történetet is elmesélt, ami már független a létesítményektől, csak emberi oldala van. Amikor Dániel az U14-es csapathoz került a PMFC-nél, új edzője gyakran „lehülyegyerekezte”, „letehetségtelenezte”. Amikor ráadásul a gyors növésből fakadó sérüléshullám utolérte, segítség helyett egy ilyen mondatot kapott tőle: „Nincs időm foglalkozni a gyerekkel.”
Most Felcsúton foglalkoznak vele...