Vb-bronzérmes lett Manilában a pécsi biliárdos

[caption id="" align="alignleft" width="200"] Földes Vilmost az elődöntőig nem tudták legyőzni Manilában (fotó: Pásztor Éva)
[/caption]Történelmi sikert ért el Földes Vilmos: a magyar biliárdsport ugyanis korábban még csak a közelébe sem jutott az éremszerzésnek. A fiatal sportolóban szakértők szerint ugyanakkor már régóta „benne volt” a kiugrás lehetősége. Ahogy arról korábban beszámoltunk, Földes hosszú évek óta külföldön profiskodik – ahogy ő fogalmazott, a magyar bajnokságot már tizenévesen kinőtte. Mindez persze nem jelentett egyenes utat manilai kilencgolyós pool biliárd világbajnokság harmadik helyéhez. Már csak azért sem, mert a vb-re kétszeri selejtező után mindössze százhuszonnyolcan szereztek indulási jogot. A csoportmeccsek után a létszám megfeleződött, onnan pedig egyenes kieséses rendszerben folytatódott.

– Csak az elődöntőben nem volt esélyem, addig mindent megnyertem. Ott viszont a későbbi világbajnokkal, az angol Daryl Peach-csel kerültem össze, akinek minden bejött, így viszonylag simán, 11-2-re győzött – mondta el lapunknak Földes Vilmos. – A bronzmeccset nem kellett lejátszanunk, akik nem jutottak a döntőbe, automatikusan harmadik helyen végeztek.

Bár Földes Vilmos még csak huszonkét éves, mégis rutinos világbajnokság-résztvevőnek számít.
– A vébén immár negyedik éve én vagyok az egyedüli magyar. A Fülöp-szigetekre magamban utaztam, ám ott, a verseny tíz napja alatt már nem voltam egyedül, hiszen sok vetélytársamat már régóta ismerem. A szervezés nagyon profi volt, a hotel már nem annyira, de oda úgyis csak aludni jártunk.

A bronz a versenykiírás szerint húszezer dollárt, azaz közel négymillió forintot ér („még nem kaptam meg” tette hozzá Földes), ám ennél a versenyző számára sokkal fontosabb, hogy olyan korábbi világbajnokokat előzött meg, mint például Efren Reyes, aki a biliárd élő legendája, vagy a háromszoros bajnok amerikai, Earl Strickland.
– Miért is tagadnám: jó érzés ránézni a végeredményt mutató tabellára, és ilyen neveket látni az enyém mögött. És az sem nagy baj, hogy előttem is van két név – legalább tudom, hogy van még hova fejlődnöm, van miért küzdenem.