Sok golyó és az üres kapu

Meg kell hagyni, a körítés filmszerű. Érkeztünkkor a Fordan Biliárdcentrum nagy részét csacsogó, üdítőző német diákok foglalják el – mint később megtudjuk, itt edzőtáboroznak (!), reggel kilenctől délután ötig lökik a golyókat –, a terem hátsó fele viszont egészen sötét, csak a legutolsó asztalánál ég a lámpa. Földes Vilmos ott gyakorol.
Illetve inkább még csak melegít, az edzés később indul. A fotós kérésére pozícióba merevedik – majd a vaku villanása után oda sem nézve teszi el a golyókat. Egyet sem vét el.
– Ha golyót hibáznék, az már régen rossz lenne – mondja kétkedésünk láttán. – Ez alatt azt értem, hogy ilyen tiszta helyzetben egy jobb játékos már nem szokott hibázni. Most mondjam azt, hogy olyan, mint üres kapuba gólt rúgni három méterről?

A huszonegyéves versenyző persze hosszú utat járt be addig, míg üres kapura játszhatott. Hat évesen fogott először bilirddákót a kezébe, szülei sörözőjében. Az első időkben még édesapja az ellenfél. 

– Apa alapvetően jól játszik. Az amatőrök között mindenképpen az ügyesebbek közé tartozik. De most már azért bármikor megverem. Nem is nagyon szoktam ellene játszani. Mert hát milyen suta is az: lemosni a pályáról a szülőt – teszi hozzá jólnevelten.

Hamarosan komolyabban is elkezdett foglalkozni a sporttal – igaz, akkor még a karambollal: Bácsalmáson Árpás István magyar bajnoktól vett órákat. Innen nyergelt át a poolra.
– 13 évesen nyertem először felnőtt magyar bajnokságot. Gyakorlatilag mindenki idősebb és nagyobb volt nálam – meséli Földes.

A sikerek gyorsan jöttek: előbb junior világbajnok lett, majd a felnőtt mezőnyben kilencedik. A magyar bajnokságot kinőtte („nem is tudom, mikor játszottam utoljára magyar ellenféllel” – mondja), két évet Németországban, majd hármat Ausztriában légióskodott.
– Ez azt jelenti, hogy havonta egy hétvégén kellett játszanom. A többi hétvégén a világot jártam – vázolja a biliárd-lét szépségeit a pécsi versenyző.

Földes Vilmos alapvetően inkább kilences biliárdot játszik, trickshot versenyen (azaz olyan viadalon, ahol minél trükkösebb dolgokat kell bemutatni) még nem indult. Kérésünkre azért villant egy „egyszerűt”.
Öt golyót pakol fel, az egyikre rásóz egy nagyot egy másik golyóval („nincs semmi bajom a hetessel. Ez azért kell, mert így lesz egy kis bemélyedés, s így nem gurul el a golyó.”), majd a fehéret elég messze tőlük leteszi, céloz, és egy lökéssel leküldi az összeset. Az akció szemmel gyakorlatilag követhetetlen – így most már azt is értjük, miért van a tévéközvetítésekben visszajátszás.
– A „trükk” az, hogy fix helyekre kell letenni a golyókat. Szóval ez nem nehéz, szerintem bárki megcsinálná – mondja az akció végén. Mi azért ebben erősen kételkedünk.

Fülöp Zoltán (DN) -->