Olvasónk kiábrándult: szomorú, hogy hova tart a világ

Ha az ember elmúlt nyolcvan éves, nagyon sok dolgot megélt már. Manapság a televízióban, rádióban sok szörnyűséget lát, hall. Bár szívderítő volt látni, hogy Magyarországon micsoda összefogással oldották meg az emberek az árvízhelyzetet, azért ne feledkezzünk meg a világ többi pontjáról sem. Természeti katasztrófák sora sújtja az embereket. Ilyenkor még szörnyűbb látni, hogy még mindig vannak politikusok, akik a háborút támogatják. Főleg az öregeknek rossz ezt nézni, akik már megélték ennek szörnyűségét. Régen szegénység volt, de mintha az emberek jobban törődtek volna egymással. Hogy csak egy apró példát mondjak, új szomszédaink vannak, akik folyamatosan füstölnek, égetnek, furcsa szagokat árasztanak. Nekünk, akik öregségünkre otthonunk melegében pihenjük az élet fáradalmait, igenis fontos, hogy milyen környezetben töltjük a napjainkat. Most még az ablakot sem tudjuk kinyitni, mert a szomszéd égeti a kerti hulladékot.

Próbálkoztunk panaszt tenni a jegyzőnél, fényképekkel alátámasztva. De még csak egy felszólítást sem küldenek. Hova tart ez a világ, ha az ember hiába igyekszik becsületesen élni, elnyomják, és senkihez sem fordulhat segítségért? Azt gondoltam volna, hogy a Covid járvány szörnyűsége annyira megrázta a világot, hogy elindul valami. Akkor többen is figyelmet áldoztak embertársaikra, szomszédaikra is. Mintha mi se történt volna, úgy vette vissza a hatalmat a rosszindulatúság, közönyösség.

Név és cím a szerkesztőségben