A buszsofőr nem csevegőpartner - hangsúlyozza olvasónk

Mindig sok érdekes eset, cikk olvasható a Dunántúli Naplóban, sokszor felháborító történetek, vagy olyanok, amikhez hasonló velem is megtörtént. Ilyen a következő is, amit szeretnék megosztani az olvasókkal. 

Sűrűn előfordul, hogy egy kisebb városból Pécsre kell utaznom. Többnyire vonattal, mert azt kicsivel biztonságosabbnak tartom. Sajnos azonban a vasúti közlekedésben is vannak gondok, például, hogy némely régi vagonnál fel kell rántani az ajtót ahhoz, hogy felszálljunk. Ha hozzáteszem, hogy sokszor egyedüli felszálló vagyok, idős koromból kifolyólag nagy izgalom, hogy a kb. félperces megállás alatt ez sikerüljön. Bizony, sokszor a kalauz sem látható se közel-se távol.

Az utóbbi időben kétszer is előfordult, hogy nem vonattal utaztam, hanem Pécsre tartó távolsági autóbuszra szálltam. Mindjárt a buszsofőr mögött foglaltam helyet, igy mindkét esetben szem- és fültanúja voltam, ahogyan a jobboldali első ülésen egy középkorú hölgy végig az úton szóval tartotta a buszvezetőt. Az egyik esetben - kénytelen hallottam - egy orvosnő volt a beszélgető partner. A sofőr egyik esetben sem hárította el a beszélgetést, sőt. Én pedig szabályosan görcsben voltam végig az úton és alig vártam, hogy Pécsett leszállhassak.
Köztudott, hogy milyen nagy forgalom van az utakon és azt is sajnos jól tudjuk, hogy sokan felelőtlenül, túl gyorsan vezetnek. Nem hiszem, hogy érdemes a buszon utazók életét kockáztatni egy kellemes csevegés miatt!

Név és cím a szerkesztőségben