Olvasónk írja: A hajléktalanok sem bújhatnak a föld alá, segíteni kell őket is

Az utóbbi időben jelentős visszhangot kapott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat terve, miszerint egy éjjeli menedékhelyet, krízisszállót nyitna Pécsen, a Mártírok útján található ingatlanban. Az épület környékén és a városrészben élők nemtetszésüket fejezték ki a tervvel kapcsolatban, ami jól mutatja, hogy ez a téma sokkal összetettebb és mélyebb annál, mint ahogyan egyesek megközelítik. Sokan, ha meghallják a hajléktalan szót, automatikusan elutasítják a kérdéskört. „Ne is lássam, ne is halljam őket, a közelembe se jöjjenek” – gondolják sokan. De szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy a hajléktalanok, akár látjuk őket, akár nem, léteznek. Igen, léteznek Pécsen és Baranya vármegyében is. De hová mehetnének? Bújjanak a föld alá? A belvárosban nem tűrik meg őket, és a forgalmasabb városrészeken sem kívánatosak.

A fedél nélkül élőkkel kapcsolatos sztereotípiák, sem minden esetben tükrözik a valóságot. Nem fekszik mindegyikük részegen a pad alatt és nem követ el garázdaságot. Minden ember története egyedi, és ezáltal nem lehet őket egy kategóriába sorolni. A hajléktalanság mögött gyakran olyan tragikus események és történések sor áll, amelyek bármelyikünkkel megtörténhetnek.

A hajléktalanok segítése összetett feladat. 

S ha globálisan tekintünk a hajléktalanság problémájára, világossá válik, hogy mind a segítő szervezetek, mind pedig a társadalom egésze – beleértve magukat a hajléktalanokat is – abban érdekelt, hogy minél kevesebb ember legyen ilyen helyzetben. Ehhez pedig elengedhetetlen, hogy ezek az emberek vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. 

Ráadásul, ha a hajléktalanok este és éjszaka nem az utcán vannak, akkor a város lakói és látogatói is kevésbé találkoznak velük, ami csökkentheti az ebből fakadó feszültségeket. Így mindenki számára jobb lenne: a hajléktalanok számára esély a felemelkedésre, a városlakók számára pedig egy rendezettebb, békésebb környezet.

Név és cím a szerkesztőségben