Házibulin óbégatók teszik tönkre az utca nyugalmát – bosszankodik olvasónk

Bizonyára sok pécsinek mond még valamit a Martin pince neve, de hol vannak már Martin Ferenc boroshordói, vagy éppen a zsíros deszkák? Sajnos azonban nosztalgiában nincs hiány, mert buli, az kérem van! Nem nyilvános ugyan, talán még zsíroskenyér sincs, de jó kedélyű óbégató emberekből a két-három hetenként éjjel megrendezett jamborykon nincs hiány. A kiabálást persze megértem, nem is tudhatnak másként beszélni egymással, ha a zenétől az én ablakom is rezonál. Persze, vállalkozó, persze jóban is van a mélyen tisztelt városvezetéssel, persze gazdagabb, mint a szegény nyugdíjasok, talán épp ezért a visszatérő bulik. Ez is egy mód arra, hogy mindenkihez eljusson fényességük.

Megértem, hogy ők hamar megedződnek ezeken a "zenéken", de én még nem vagyok tök süket....és vagyunk még páran az utcában, akik főleg ebben a kánikulában éjjel akár - urambocsá - nyitott ablaknál szeretnénk aludni. A klímától kijön a reumám, ezért nincs is, hiába macerál érte a fiam, amikor csak meglátogat. Na, de most vagy megsülök a lakásban éjjel, vagy az eső kopogásán keresztül is hallgathatom őket.

Szólni szóltak már nekik páran, de nem túl hatékony egy már messziről hallhatóan részeg társaságot arra kérni, hogy csendesebbek legyenek. Én is emlékszem, hogy megy ez: lejjebb veszik a hangerőt, míg az egyik illuminált vendég 5 perc után visszacsavarja. Talán ha bent buliznának... de gondolom ott nekik is melegük van.

Szóval most a kedvenc szórakozásom 2-3 hetente a kortárs avantgard zenehallgatás, és közben az óra figyelése - talán 9-kor abbahagyják így hétköznap? Nem. No nembaj, hiszen eltelik az idő este 10-ig, addig felhangosítom a tévét. Dacból, hogy ne azt hallgassam, amit ők. Tíz előtt ismét feltámad a remény, most már biztosan visszavesznek... de tévedni emberi dolog. Aztán 11-kor már mintha Godotra várnék.

Bár azért furcsa, mert amikor látom őket, szemlesütve eltűnnek a lemezkapujuk mögött. Böszme autóikban látni csak őket a kerítésfalukon kívül. Szerintem tudják, hogy nem jó amit csinálnak. Olyanok lehetnek, mint a szabódó alkoholisták: tudják, hogy nem kéne, de mégis. És amikor megszólal a tuc-tuc éjfél után is, olyan jól esik még egy üveg. Ilyen lesz az új generáció? Vagy csak én vagyok túl öreg, hogy megértsem az idők szavát, és be kéne húzódnom a pincébe, ahol nem zavarnak a zavarkodók?

De nem, innen is üzenek: míg élek remélek. S ha rájuk süthet a nap, úgy én is had lássam árnyamat!

Sosem hittem ebben a generációs szakadék dologban, de lassan kezdek belecsúszni.

A. P. , Kutas köz

Ha érdekeset látott, hallott, mondja el nekünk! A 06 30/3511-111-es számon várjuk hívását minden hétköznap 8 és 16 óra között.