Apák napjára született a vers: Szerelmetes Hegyem

Elsőre megfogott, mikor ide sodort a végzet.
Mondhatná tudom, na persze, utána sokáig felém sem nézett...
Ki tudja hogy, csak jött egy pillanat, s onnantól nem csak a szívem, de a testem is itt maradt.
Azóta járom a rengeteget,
Télen hallgatom a csendet,
Aztán már a kikelet kerget,
Nyári éjjen gombát nevelget nedves tenyerén, amit másnap meglelek roppant tölgyek rejtekén.
Lángoló őszi színek vonzanak fel, s a rőt vad énekel.
Újra tél, s aztán megint minden életre kél.
Mondhatná tudom, áhh húsz év az én létemben semmi nagyon...
Igen értem, és tudom jól, de várj, megkapsz engem mikor eljő a vég, s onnantól örökkön örökké leszek tiéd.

Szentiványi Noémi 
 

Édesapámnak, Szentiványi Frigyesnek, aki megszerettette velem a természetet, és a túrázást. 
Boldog apák napját!