Olvasónk szerint veszni hagyják a bányász értékeket

Mélységes felháborodással tölt el, ahogy a környezetünkben hagyják veszendőbe menni az egykori mecseki szénbányászat objektumait, épített értékeit. Ma már minden bizonnyal kár azon sopánkodni, felidézni is hiábavaló, hogy az iparág valamikor 25-30 ezer ember, és majdnem ugyanennyi család megélhetését biztosította. Ahogy azt is, hogy a mecseki aknák némelyike 30 évvel ezelőtt még szenet termelt. Az azonban érthetetlen számomra, hogy a felhagyott bányák után maradt építészeti értékeknek miért ilyen sanyarú sorsot szántak. Némelyiket felrobbantották, némelyiket a mai napig eszi a rozsda. Egyik kategóriába sem tartozik a pécsbányai, vagy az István-aknai aknatorony, azzal együtt, hogy három évtizednél több idő sem volt elegendő ahhoz, hogy a vagyon kezelői döntsenek a sorsukról. Mai, elhagyatott és elhanyagolt látványuk nemcsak az egykor ott dolgozó bányászoknak lehet fájdalmas, hanem minden jóérzésű, a szépre, a lehetőségre fogékony embernek is.

Volt alkalmam többször is járni a Ruhr-vidéken, az a térség, ha lehet még inkább kitett volt a szénbányászat és a rá épülő nehézipar megszüntetésének. Bár Németország hazánknál lényegesen tehetősebb, mégis sokkal takarékosabban, figyelmesebben fordultak a megszűnt iparág megmaradt értékei felé.

A megvalósított ötletek közül nekem az tetszett a legjobban, aminek nyomán egy hatalmas kohászati gáztartályt felhasználva egy búvárképző központot hoztak létre.

Nem hinném, hogy mi kevésbé találékonyabbak lennénk, hogy ötletekből lenne hiány. Inkább azt gondolom, hogy jó lenne a rendelkezésre álló forrásokat ilyen értékmegőrző, új funkciókat adó fejlesztésekre. Helyhatósági választás jön, jó lenne, ha lenne olyan helyi politikus, aki majd felelősen foglalkozik ezzel a kérdéssel. 

Lokálpatrióta

Ha érdekeset látott, hallott, mondja el nekünk! A 06 30/3511-111-es számon várjuk hívását minden hétköznap 8 és 16 óra között.