Egy csodát hagytak lepusztulni - szomorkodik olvasónk

Aki a múltját nem becsüli, a jövőt nem érdemli. Ez jutott eszembe, amikor a DN hasábjain a minap az István aknáról szóló cikkel és a fényképek szomorú látványával találtam szembe magam. Másoknak térkép e táj, nekem a múltam egy meghatározó része. Itt éltem le – kisebb megszakításokkal – negyvennégy és fél évet. A létesítmény árusításával megbízott emberek értettek a bányászathoz, de a „portéka” eladásához nem. Ezt bizonyítja a látvány. A piaci kofa az áruját igyekszik a legjobb színben feltüntetni, és nem fordítva. Egy alkalommal, amikor egy tévétársaság jóvoltából szemtanúja lehettem annak a rombolásnak, amely a gazdátlanná vált üzem létesítményeinél történt, könnyeket csalt ki a szememből.

 Ipari tanulóként kezdtem – egy csodás mester keze alatt – és energetikusként fejeztem be a vállalat központjában. Az a fejlődési folyamat, amely ezt az iparágat végigkísérte az elmúlt közel két évszázadban, állandó tanulásra kényszerített minden vezetőt és dolgozót. Ma ezeknek az embereknek jó része a munkahelyi ártalmak következtében már nincs az élők sorában, vagy nyugdíjasként, a szerzett betegségek, és mozgásszervi panaszokkal éli életét. 

A DN cikkének elolvasásakor elővettem azt a kiadványt, amelyet az Első Dunagőzhajózási Társaság készíttetett, Szent István akna 1925. évi április hó 26-án, a nagyméltóságú gróf Zichy Gyula Dr., pécsi megyés püspök által történt felszentelésének emlékére, az ünnepély közönségének ajánlva. Ezt írták: „A Dunagőzhajózási Társaság tulajdonát képező Szent István akna Baranya Vármegye Mecsekszabolcs községének határában, király-kert nevű dűlőben, Pécs szab. Kír. várostól északkeletre, 6,8 km távolságban mélyíttetett le, mintegy közepén a társulat által művelt egész hosszában 13 km kiterjedésű Pécsvidéki Lias- szénelőjövetelnek. Az aknatelep központját képezi az aknaház, a szállítótoronnyal.” 
Ezt követő hosszas felsorolásban van összefoglalva az előnye a létesítménynek. 
Végezetül nem szabadna megfeledkezni a méltatlanul elfelejtett Jaroslav Jicinsky cseh-morva bányamérnök igazgatóról sem, aki ezt a „csodát”, amely ezt az időszakot meghatározta, létrehozta. 

T. F.