Buszvezetők nélkül megállna az élet - mondja olvasónk

Kisunokámmal felszálltunk a helyi autóbuszra. Odaköszönt a gépkocsivezetőnek, aki visszaköszönt. Arra a kérdésre, hogy honnan ismered a bácsit, az volt a válasza, hogy sehonnan. - Én mindenkinek köszönök, aki engem szolgál, még a kukásoknak is - mondta a gyerek. Elgondolkodtam ezen a mondáson. Szinte minden napra jut egy ünnep: nőnap, anyák napja stb. de a minket mindennapjainkban „szolgálóknak” nincs ünnepük. Pedig nélkülük megállna az élet. 

Az egész életünk szolgálatból áll. Vegyük az autóbuszvezetőket: mekkora felelősség azt a sok száz embert biztonságban a célállomásra szállítani. Ha elégedetlenek a fizetésükkel - és ennek indokoltságát a város vezetése nem ismeri el - sztrájkba kezdenek, amellyel kivívják a nép haragját. Pedig nem rájuk kellene haragudni, hanem azokra a képviselőkre, akik csak a saját tiszteletdíjuk megszavazásánál tudnak emelésről határozni.

Frantó