A diófalevél is a csak a tűzre való! - vélekedik olvasónk

Időről időre fellobbannak az indulatok - és a kerti tüzek - a kerti hulladék elégetésével kapcsolatban. Jön a mindent megoldó ajánlás, a komposztálás. Ami azért álságos felvetés, mert a mezőgazdaságban  - a gazdák bánatára - nincsenek csodaszerek. Vannak az évek során bevált módszerek, melyek segítenek a jó és egészséges termés eléréséhez. Ezek egyike az égetés is. Azért, mert egyes hozzá nem értők ezt csak füstfejlesztésre használják, nem jelenti a módszer hibáját. Ha elterítjük a földön a gazt, az rövid idő alatt kiszárad, és minimális füsttel - nem egyszerre felgyújtva (!) - gyorsan elég. A hamu jó trágya. Amikor próbáljuk csökkenteni a kemikáliák felhasználását, akkor el kellene gondolkozni, hogy az ősök miért az ellenőrzött tarlóégetést használták, és nem a vegyszerezést?! 

A komposztálás jó dolog, de nem úgy működik, hogy beteszem egy ládába a hulladékot, és komposzt lesz belőle. Megvan, hogy mit, és milyen rétegrendbe lehet belerakni.  Rendszeresen át kell forgatni, hogy minél több levegő kerüljön bele, mert különben egy bűzlő halom lesz. Ezt vajon mindenki megteszi? A tűlevelűek sem oda valók. Vajon a fenyvesekben miért nincs aljnövényzet? Már az ősök is tudták, hogy a diófalevél nem a trágyadombra való, hanem a tűzre. A kerti gyomokkal jobbat nem is tehetnénk, mint hogy a komposzt inkubátorba tesszük a magjukat. A beteg ágak sem a komposztba valók. A fás szárúakat, ha nem aprítjuk apróra, évekig nem bomlanak el. Aztán ott van a mennyiség kérdése. Egy nagyobb telken komolyabb mennyiségű hulladék keletkezik. Az hol fér el?

A főnix tűzben hal meg, és születik újra. Használjuk a tüzet okosan, éljünk, és ne visszaéljünk vele !

Név és cím a szerkesztőségben