Hol a sofőrből az emberség? - kérdezi olvasónk

A Budai Vámnál egy falubelimmel együtt szálltunk fel a Hirdre tartó autóbuszra, de sajnos elnéztük a menetrendet. Miután elindult a járat, megkérdeztem a sofőrtől, hogy bemegy -e Somogyba, mire ő kategorikusan kijelentette, hogy nem. Mondtuk, hogy ezek szerint nem a megfelelő buszra szálltunk, kértük, hogy Ördögároknál álljon meg, hogy leszállhassunk. Az volt a tervünk, hogy ott megvárjuk a következő járatot, ami Somogyba is betér. 

A kérésünket azonban a sofőr megtagadta, azzal indokolva, hogy ez egy gyorsjárat, amivel utazunk, nem állhat meg. A buszon ülők közül is voltak, akik kérték a sofőrt, hogy tegyen már ki minket ott, ahol kértük, de ő nem volt hajlandó megállni. Pedig legfeljebb egy percig tartott volna, amíg leszállunk. Időt tehát alig vesztett volna, ráadásul Hirden öt percig várakozik, mielőtt visszaindul Pécsre. Tehát nem késett volna el sehonnan a busz.

Én 82 éves vagyok, szívbeteg. Végül a somogyi templomnál tudtunk leszállni, onnan két kilométert kellett sétálnom, hogy hazaérjek, ami rendkívül megerőltető számomra. Mikor leszálláskor nehezményeztem a buszvezető viselkedését, ő csak kajánul nevetett. A történet nagyon megviselt, napokig a hatása alatt voltam. Felmerül a kérdés: hol az emberség?

Név és cím a szerkesztőségben