Hol marad a tolerancia? - teszi fel a kérdést olvasónk

A DN Postabontás és SMS-rovataiban rendre előkerül a panasz, hogy a környéken a szomszéd füvet nyír, fát fág, vagy egyéb módon okoz zajt. A varjak esetében is rendszeresen arra hivatkoznak azok, akik kifogásolják a madarak jelenlétét, hogy a károgás miatt nem tudnak pihenni. Mindezeket olvasva felmerült bennem a kérdés: mennyi pihenésre van szüksége vajon az embereknek? Mindenki mindig pihenni akar? Ha egyszer-egyszer a szomszédban a hétvégén felbőg a fűnyíró, nem hiszem, hogy az kibírhatatlan lenne. Hol marad az empátia, a tolerancia, a másik megértésére való törekvés? Feltételezem, nem azért hangoskodnak ezekkel az eszközökkel a hétvégén, hogy a környék lakóit bosszantsák, hanem azért, mert az adott munka elvégzésére máskor nincs idejük. 

A varjak se hiszem, hogy folyamatosan kárognának, éjt nappallá téve. Olyan, mintha soha, semmi nem lenne jó. Az időjárásra is állandóan vannak, akik panaszkodnak: ha hideg van, az a baj, ha meleg van, akkor meg az a probléma. Jól emlékszem, hogy évtizedekkel ezelőtt is volt már olyan húsvét, amikor havas eső esett. Akkor ez senkit nem zavart, természetesnek vettük, hiszen a tavaszi időjárás szeszélyes. A napsütéses, meleg idő éppúgy belefér, mint a havazás. Nincs ebben semmi extrém, pláne nem felháborító. 

Név és cím a szerkesztőségben