2023.02.04. 08:35
Bizony már az üstökösökben is csalódni kell
A csillagászok, illetve az asztrológia iránt érdeklődő emberek, mondhatni, némiképpen különlegesek. Mert ez az érdeklődés egyszerre van tele az ismeretlen vagy a kevésbé ismert kutatásával, a felfedezés vágyával, illetve azzal a kitartással és türelemmel, ami egy-egy égi látványosság, különleges jelenség megszemlélését, a megismételhetetlen vagy nem túl gyakori élmény átélését hozhatja magával számukra - olvasható a levélben.
Képünk illusztráció
Forrás: pixabay.com
Alapmegállapítás: objektív okok miatt elmulasztottam megtekinteni az égbolton azt az üstököst, ami a közhiedelemben csak háborút hozó égi látványosság, és amit elődeink közül, az első ősembernek nevezett neandervölgyi ősember, más néven a mai homo sapiens képviselői láthattak úgy 50 ezer évvel ezelőtt.
A célzott emberi fejlődés evolúciójának vitatását most hagyjuk, és maradjunk az antropológiai tudományos megállapítás jelen állapotánál, hogy mi, azaz én is, a mai napig az utolsó ismert evolúciós csúcsok vagyunk, illetve vagyok. Feltehetően az említett evolúciós elődök nem vésték kőbe – avagy az akkori módi szerint barlangrajzba sem rögzítették – a napokban kissé messze tőlünk, de az égbolton áthúzó üstököst, mint ahogy ennek megtekintéséről – bár olvastam róla a tudományos előrejelzésekben – lemaradtam.
Lemaradtam, mégpedig több okból is. Első ok jelesül az volt, hogy csak teljes sötétségben, éjjel lehet látni, akár egy kicsi látcsővel is, a két medve csillagkép közt áthúzó üstököst. A sötétséget az első megjelölt napon nem zavarta meg a közvilágítás, mert az ismerten nem okoz olyan erős fényt, ami elnyomta volna az üstökös fénykibocsátása miatti láthatóságát. Mégsem sikerült rövid, húszperces fagyoskodás során megpillantanom a megjelölt helyen feltűnő üstököst, illetve annak fénycsóváját. A második lehetőség sem sikerült, azaz február 1-jén – amikor is a Föld közelébe került az üstökös, és az előrejelzések szerint láthatónak kellett volna lennie – ugyanis az éjszakai órákban a telihold fénye uralta a teljes égboltot egészen hajnalhasadtáig, amikor pedig hirtelen beborult és esni kezdett az eső. A felhőkkel borított ég folyamatos biztosításáról az erős észak-nyugati szél gondoskodott, így a nulla Celsius-fok miatt rövidesen feladtam az égbolt hiába való látcsővel történő kitartó pásztázását.
Itt jön a kérdés, hogy most újabb 50 ezer évig várjak – a technika várhatóan rohamos fejlődésével együtt – arra, hogy megpillanthassam eme csodálatos, de nem látható égi jelenséget? Ha igen, akkor felmerül bennem a kérdés: A zöld üstökösről készült fényképfelvételt ki, és mi módon készítette talán 50 ezer évvel ezelőtt?!
Név, és cím a szerkesztőségben
