Olvasói levél: toronyzene köszöntötte az új évezredet

Emlékezetes éjszakája volt Pécsnek az ezredforduló éjszakája. Ugyanis ekkor szólalt meg először a pécsi városháza tornyában az a toronyzene, amely arra szerette volna felhívni a pécsiek és az ide látogató turisták figyelmét, hogy egy új évezred küszöbéhez érkeztünk. A gondolat már régebben megfogalmazódott bennem, és sok előkészület, zeneszerző, szakember, közgyűlési határozat ellenére a megvalósítás majdnem sikertelenséggel zárult, mert hiányzott a pénz az eszközök beszerzéséhez. Az utolsó hetekben végül mégis sikerült az idegenforgalmi alapból megmaradt pénzből – polgármesteri jóváhagyással – a szükséges eszközöket beszerezni, és a megadott nap éjszakáján éjfélkor megszólalt a toronyzene a pécsiek és az ide látogatók legnagyobb örömére. Egy nagy problémája volt a dolognak, hogy a Széchenyi téren akkora volt a zaj a petárdák, az egymást váltó zenekarok hangerejétől, hogy igazán élvezni csak azok tudták, akik nagyobb távolságra voltak a helyszíntől, például a Mecsekoldalban lakók.

Azóta is minden nap délelőtt tíz órától délután hat óráig két óránként, öt perccel egész óra előtt megszólal a zene, hogy ne zavarja a irgalmas templom egész órakor megszólaló harangjának hangját. Ahhoz, hogy ez létrejöjjön, szükség volt egy kivitelezőre – a nevét is meg kell említeni: Gulácsi János Tüke-díjas kisiparos, akinek egyébként köszönhető a zsinagóga világon egyedülálló toronyórája is, amely egyszerre mutatja a helyi időt és az ellenkező irányban járó jeruzsálemi időt. Továbbá a toronyzene megalkotóját, a néhai Kircsi László zeneszerzőt is meg kell említeni. Egyetlen szépséghibája a dolognak, hogy az ide látogatóknak semmi sem hívja fel a figyelmét – még egy erre utaló tábla sem – erre a nevezetességére a városnak.

T. F.