Olvasói levél: átélte a csodát a közönség

A „Gyémánt út pora” című kisfilm bemutatójának, és a közönség találkozójának mi is részesei voltunk férjemmel. Sajnos a torokszorító könnyezéstől nem tudtuk megköszönni ezt a mélyen humánus, fájdalmas valóságával is gyönyörű mozi-csodát. Pedig szemben ültünk az alkotókkal, a szakértőkkel, Vári Éva művésznővel, akik megejtő őszinteséggel vallottak a témával kapcsolatos érzéseikről, a készítés eseményeiről.

A kisfilm tanulsága az, hogy példát ad a demencia miatt esendővé vált emberekhez való viszonyulás szeretetteli módjáról. A fiatal doktor felkínálta belekapaszkodásra a karját, igazi érdeklődést tanúsított a betegség előtti élet örömei iránt, feloldtatta az ágyhoz kötözött Vilma nénit. És mi történt? Béke szállt a háborgó lélekre, a filmben, az életre is.

Ma is hatása alatt állva, utólag fejezzük ki a hálánkat a kényes téma felvállalásáért, és szívekhez szóló eljuttatásáért.

Név és cím a szerkesztőségben