Van, ahol természetes a szegregáció – írta olvasónk

Az első osztály úgy kezdődik, hogy az első félévet együtt kezdik a gyerekek, névsor szerint feltöltve az osztályokat. Félévkor megtörténik a válogatás és tudás szerint kerülnek más-más csoportba a gyerekek, ami lehet felzárkóztató, átlagos és kiemelt. Ezentúl már nem a tanítók mennek a gyerekek osztályába, hanem a gyerekek mennek a megfelelő tudásszintet oktató tanárokhoz.

Korcsoportonként egy-egy órában ugyanazokat a tantárgyakat oktatják a termekben, csak más szinten. Így még az is előfordulhat, hogy minden tantárgyból más szintű osztályba járnak a gyerekek, más-más társakkal. Ha valaki elér egy magasabb szintet, akkor mehet egy magasabb szintű csoportba és ha visszamarad, akkor nem kell kínlódnia, hanem mehet a gyengébbek közé, ahol jobban tud teljesíteni kevesebb tanulnivalóval. Majd ha megerősödik akár testileg, akár szellemileg, mehet az erősebbek közé.

Megvan az átjárhatóság. Érdekes, hogy ebben a rendszerben, ahol semmi kényszer nincs, a legtöbben akarnak is teljesíteni, ugyanis nem arra kíváncsiak a vizsgákon, hogy mit nem tud, hanem, hogy mit tud a diák. Általában minden gyerek valamiben jó, akár ha csak egy tantárgyból is (például a választott sport, mert tornaórán azokból is lehet választani ), de lehet a jók között, ami elismerést von maga után. Senki nem reklamál, mindenkinek megfelel a rendszer, pedig ez a rendszer aztán tényleg szegregáció.

Nálunk is minden adva van a megfelelő oktatáshoz, jó tanárok, megfelelő iskolák, gyerekek. Akkor mi hiányzik?

Gyigyi

Képünk illusztráció.