Kilencvenöt éve nyílt meg Pécsett az Erzsébet Tudományegyetem

A XIX. század második felében az 1867-es kiegyezéstől indult közel 50 éves időszak a magyar történelem egyik kiemelkedő periódusa.

Ezen időszak alatt fejlődött világvárossá Budapest, megindult az országos vasúthálózat építése, elkezdődtek a nagy ipari beruházások stb. A kiegyezés korszaka magyar politikájának egyik fontos sajátossága az volt, hogy a tudománypolitikát Eötvös József és az őt követő kultuszminiszterek irányították. A kötelező népiskolai oktatás bevezetése (1868) mellett az 1880 évektől kezdve előtérbe került a meglévő, és az 1872-ben alapított kolozsvári egyetem mellett egy, ill. két újabb egyetem építésének igénye.

A sok, látszólag eseménytelen év után végül Apponyi Albert kultuszminiszter volt az, aki az egyetem építés ügyét egy átmeneti periódus után felkarolta, és 1912-ben Pozsonyban és Debrecenben megtörtént az egyetem alapítás. Megindultak az építkezések, de Pozsonyban valójában csak 1916 őszén nyílt meg hivatalosan az egyetem először a jogi karral. Az általános orvosi kar 1918-ban nyitotta meg a kapuit. Az 1914-ben kitört világháború azonban felülírta az eseményeket és a látványos tervek benyújtásával együtt az építkezések leálltak. A krízishelyzetet, a romlás keserű táncát, a zavart fokozta a Tanácsköztársaság terrorja, majd azt ezt követő reakció. Ez idő (1919-ben) alatt készült Párizsban az ún. trianoni béketerv – a részvételünk nélkül.

A Trianonban aláírni kellett békeszerződéssel (1920. június 4.) az ország elveszítette területe kétharmadát, lakosságának csaknem felét és amellett a kolozsvári, ill. pozsonyi egyetemeket is. Az ország megmentése, talpra állítása, felépítése céljából minden területen az ország legkiválóbbjai fogtak össze. Az 1920. márciusban Horthy Miklós kormányzóvá választásával eldőlt Magyarország államformája. E kritikus helyzetben kerültek felszínre az olyan vezetők, akikben az előrelátás, a problémamegoldó képesség és a kellő akarat meg volt ahhoz, hogy meglássák a zűrzavarból kivezető utat. Az 1922-ben Bethlen István vezetésével megalakult kormányban Klebelsberg Kunó lett a „vallás és közoktatásügyi miniszter”. Az államigazgatásban sok évet eltöltött, óriási gyakorlattal és legendás műveltséggel bíró miniszternek meggyőződése volt, hogy a Trianonban előírt megszorítások mellett a szellemi újjászületés, a nemzet szellemi felvirágzása lehet egyedül a kibontakozás útja. Mivel a békefeltételek értelmében az országot lefegyverezték, így kulturális célokra sokkal többet lehetett költeni és a kultuszminiszter az akkori társadalmi viszonyok között korszerű kultúrpolitikát dolgozott ki. Ebben a munkájában sokan voltak segítségére, de Pekár Mihály (1871–1942) professzor volt az, aki kiemelkedően sokat tett a Pécsi Erzsébet királyné Tudományegyetem (PETE)-ért. (Folytatjuk.)