Ellopták Nagy Bandó táskáját a mélygarázsból

POSZT-hoz kapcsolódó könyvvásáron, a Nosztalgia cukrászda előtt dedikáltam szombaton is. A Kossuth tér alatti mélygarázsból indultam volna hazafelé, és több dolog bepakolása közben a kocsi mellett maradhatott a táskám. Mással is történt már hasonló. Mire visszamentem, természetesen nem találtam.

Magam alatt voltam. A táskában volt 3 napi könyvforgalmunk összege, a pénztárgép napi zárását igazoló szalaggal, sejthető, a pénzt sosem látom többé.

„Természetes”, teszem hozzá, miközben nem az. Becsületes ember is meglelhette volna. Táskámban ott voltak a névjegyeim, telefonszámom, e-mail címem, címem. Hiába. Értékes telefonregiszterem, 5000 névvel, számokkal, sajátos érték, két olvasószemüvegem, melyek nélkül nem tudok létezni. Jogosítványom, személyigazolványom, forgalmi engedély, pacemakerem kísérő papírja. Autós ember volt, aki elvitte a táskám. Tudnia kell, mit jelentenek ezek az iratok. Azt is, mit éreztem, és mit érezne ő hasonló helyzetben. Túl szegény sem lehetett, ha a mélygarázsban parkol, bármilyen autóval.

Elégszer bizonyítottam már, akin tudok, segítek. Ilyenkor magamból indulok ki: hiszem, amikor bajban vagyok, rajtam, nekem is segítenek. Csak a fontos iratokat várom vissza, egyelőre hiába. Most egy tortúra következik, költségekkel, ha az illető nem tudja, mi a betyárbecsület. Egyáltalán: a becsület.

Kérem a táskámat magához vevő jó embert, juttassa vissza hozzám valamennyi okmányomat. Ha pedig eldobta valahol, kérem, segítsen az, aki rátalál. Jó lenne visszaszereznem a dolgaimat, és legfőképp a hitem az emberben. Előre is köszönöm!

Nagy Bandó András