Több mint egy évtized kellett ahhoz, hogy a halálbrigád vezetője beismerje a romagyilkosságok elkövetését

Kiss Árpáddal, a romagyilkosságok elsőrendű elítéltjével a Mediaworks Hírcentruma a Kozma utcai börtönben készített interjút, melynek egy részletét közöljük alább. A teljes interjú ide kattintva érhető el.

A halálbrigád 2008. július 21-én Galgagyörkön, augusztus 8-án Piricsén, szeptember 5-én Nyíradonyban, szeptember 29-én Tarnabodon, november 3-án Nagycsécsen, december 15-én Alsózsolcán, 2009. február 23-án Tatárszentgyörgyön, április 22-én Tiszalökön és augusztus 3-án Kislétán támadtak romákra. A nagycsécsi, illetve a tatárszentgyörgyi támadásnak két-két, a tiszalöki és a kislétainak egy-egy halálos áldozata volt. A legbrutálisabb támadás Tatárszentgyörgyön történt, ott felgyújtották egy roma család házát, majd a kimenekülő apára és két gyermekére rálőttek. Az édesapát és négy és fél éves kisfiát kivégezték, a másik gyermek el tudott menekülni a gyilkosok elől.

– Néhány évvel ezelőtt újraindították a nyomozást a romagyilkosságok ügyében, mivel a rendőrség kereste a megbízókat és a további elkövetőket. Az eljárásban önt is meghallgatták. Mire volt kíváncsi a hatóság?
– Beszéltem nekik két további elkövetőről, de a nyomozás nem vezetett eredményre, pedig részletesen beszámoltam az ő szerepükről. A nyomozást egyébként megelőzte egy titkosszolgálati felderítés, ők megbizonyosodtak arról, hogy nem a levegőbe beszéltem. Utána folytatott nyílt eljárást a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI).

– Mit lehet tudni arról a két társukról, akiket megnevezett?

– Mekkora nagyságrendű összegeket adtak át önöknek?
– Több millió forintot. Megjegyzem, a köztünk lévő kapcsolatot cellainformációk és híváslisták is igazolják. Ráadásul meg tudtam volna mutatni, hogy kitől, hol, milyen körülmények között vettünk át pénzt.

– A megbízók elleni nyomozásban tudomásom szerint beszélt arról, hogy egyik szabadlábon lévő társuk testvére 2010 előtt az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium kötelékéhez tartozhatott, így esetleg tőle szerezhetett olyan információkat, amiket később önöknek átadott. Mennyire biztos ebben?
– Azt, hogy egyikük testvére hol dolgozott, a társaimtól tudtam meg. Megjegyzem, kaptunk az említett bűntársunktól egy olyan tippet, hogy Tiszalök környékén mikor oldották fel a fokozott rendőri ellenőrzést. Nem nehéz kitalálni, hogy ez belső információ volt. Mindenesetre én soha nem találkoztam a testvérével. Akkor viszont többször is jelen voltam, amikor a két, a mai napig kint lévő tettestársunk lőszereket, illetve pénzt adott nekünk. Pontosan tudták, hogy miben segítenek minket.

– Az eddig említett személyeken kívül kiknek a szerepe érdekelte még a nyomozókat?
– Közéleti szereplőkre is rákérdeztek.

– Politikusokra?

– Korábban egy nyilatkozatot is elküldött a Magyar Nemzetnek és a PestiSrácok.hu-nak, amelyben többek között arról írt, hogy titkosszolgálati provokáció előzte meg a bűncselekmény-sorozatot. Ezt kifejtené részletesebben?
– Az általunk elkövetett – 2008. július 21-i – támadás előtt volt egy etnikai konfliktus Galgagyörkön, felvonult a Jobbik által létrehozott Magyar Gárda. A feszültséget a Magyar Gárdában hangadó – a Katonai Biztonsági Hivatallal együttműködő – egykori honvédtisztek, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomba is beépült fedett ügynökök fokozták. Ezt követően kaptunk az egyik szabadlábon lévő társunktól egy tippet, hogy érdemes lenne Galgagyörkön romákat megtámadnunk.

– Nyilatkozatában arra is kitért, hogy az akkor regnáló Gyurcsány-kormány a káoszban volt érdekelt.

– Azért az meglehetősen visszás, hogy elkövetőként azt rója fel a rendvédelmi szerveknek, hogy nem buktak le hamarabb.
– Pedig ennyi idő elteltével és a nyilvánosságra került információk alapján most így látom.

– Ha már itt tartunk, önök bármit sejtettek arról, hogy Csontos István a nyomozásban eljáró Nemzeti Nyomozó Irodát semmilyen információval nem segítő Katonai Biztonsági Hivatal ügynöke volt?
– Konkrét tudomásunk erről nem volt, de felmerült bennünk, hogy mint egykori hivatásos katonának esetleg lehet köze a KBH-hoz.

– Az nem furcsa így utólag, hogy olyan ember csatlakozott önökhöz negyedik elkövetőként, aki egyébként a KBH ügynöke? Gondolkozott ezen?
– Igen, utólag persze ez sok kérdést felvet, de ha a személyiségét nézzük, ő nem egy olyan karakter, aki bárkit is befolyásolni tudott volna. Neki nem volt más szerepe, mint hogy az utolsó két gyilkosságnál sofőrként részt vett.

– Csak közben két gyilkosság között találkozott a tartótisztjével; igaz, azt állítja, hogy semmit nem mondott neki az emberölésekről.
– Ez nekem sem tűnik túl hihetőnek.

– Az újraindult nyomozásban kérdezték önt titkosszolgálati ügynökökről, akik provokálhatták a bűntársait és önt? A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egyik közleménye ugyanis kitért arra, hogy a romagyilkosságok idején „ügynöki aktivitást” észleltek, egyes személyek fegyverek beszerzésére és romák megölésére buzdították őket.
– Ilyet nem kérdeztek tőlem, és olyat én nem tapasztaltam, hogy minket közvetlenül provokáltak volna, de indirekt beavatkozások voltak, ahogy azt már említettem, testvérem megfigyelésének a megszüntetése is ilyen lehetett. Arról, hogy a még szabadlábon lévő két bűntársunkat provokálták-e, csak ők tudnának beszámolni.

– Szintén ön nyilatkozta, hogy a romagyilkosságok perében kulcsmomentum volt, amikor megjelent Gyurcsány Ferenc. Aznap szeretett volna beszélni Csontos István, ám ekkor úgy döntött, még sincs mondanivalója.

A teljes interjú ide kattintva érhető el.