2023.11.24. 16:01
Hetven éve játszották a legendás 6-3-at (videó)
A több évtizedes hagyományt követve az 1953-as 6-3-as londoni siker évfordulóján, azaz a Magyar Labdarúgás Napján korábbi válogatott játékosok elhelyezték az emlékezés koszorúit az MLSZ centenáriumi emlékművénél.
A Puskás Aréna mellett található emlékműnél tartott megemlékezést az MLSZ
Forrás: mlsz.hu
Fotó: Micheller Szilvia
Idén november 25-e szombatra esik, ezért a hagyományos ünnepséget egy nappal korábban tartották meg. A centenáriumi emlékművet, Mihály Gábor szobrászművész alkotását 2001-ben, a szövetség fennállásának 100. évfordulója alkalmából adták át az akkori Népstadion, a mostani Puskás Aréna tőszomszédságában – emlékeztet honlapján a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ).
A megemlékezésen a hajdani legendás válogatott játékosok mellett a jelenlegi női és férfi nemzeti csapatok is képviseltették magukat.
A centenáriumi emlékművet az MLSZ nevében Vági Márton főtitkár és Gellei Imre korábbi szövetségi kapitány, a volt válogatott játékosok nevében Esterházy Márton és Szentmihályi Antal, a női válogatott részéről Kiss Mária és Kissné Lukács Katalin, a férfi válogatott képviseletében pedig Laczkó Zsolt és Király Gábor koszorúzta meg.
A koszorúzás előtt Bánki Erik elnökségi tag mondott beszédet, felidézve az 1953-as, világraszóló 6-3-as győzelmet, valamint az azóta eltelt évtizedek hazai labdarúgásának történetét. A megemlékezést követően a résztvevők átsétáltak az Aréna Hotelbe, ahol Vági Márton köszöntőbeszédét követően a jelenlévők újra megnézték a férfi válogatott idei góljait, majd kötetlen beszélgetés zárta az ünnepi programot.
Fotó: Micheller Szilvia / Forrás: mlsz.hu
Korabeli hazai sajtóvisszhang
1953. november 26-án valószínűleg hiába került a Szabad Nép címlapjára Szodorai István Kossuth-díjas esztergályos lélegzetelállító csúcsteljesítménye tervének teljesítéséről, és bizonyára elsikkadt az is, hogy a diósgyőri Lenin Kohászati Művek nagyolvasztója az év legnagyobb napi termelését produkálta – kezdi összeállítását az MTI.
Ezen a napon Magyarországot csak egyetlen dolog érdekelte az újságból, az, ami az utolsó oldalra került: a labdarúgó-válogatott előző napi 6-3-as győzelme Londonban.
Még akkor is, ha a pártlap az 1950-es évek megszokott és a hatalom részéről elvárt stílusában a valóban hatalmas sportsikerből megpróbálta a lehető legnagyobb politikai előnyt kisajtolni.
A Szabad Nép, amely amúgy általában kis terjedelemben foglalkozott a sporteseményekkel, egy egész oldalt szentelt a későbbi Aranycsapat diadalának.
Sikerült. A magyar nemzeti válogatott beváltotta a hozzá fűzött reményeket, megfelelt dolgozó népünk szeretettel teli bizalmának: labdarúgóink 6:3 arányú nagyszerű győzelemmel megsemmisítették a kilenc évtizede eredménytelenül ostromolt angol hazai veretlenséget. (...) Labdarúgóink győzelme újabb dicsőséges állomása annak a sikerekkel teli útnak, amelyen a felszabadulás óta az egész világ elismerését kivívva, a magyar sport haladt
– írta a lap a mérkőzésről szóló beszámolójában. Az 1950-es években a sportesemények nem taktikáról és állóképességről szóltak; a kommunista államok sportolóinak győzelmei mind-mind az imperializmusra mért csapások és a szovjet rendszer magasabbrendűségének bizonyítékai voltak, ennek szellemében fogalmazott a Szabad Nép publicistája is december 3-án, tíz nappal a mérkőzés után:
A magyar tizenegy győzelmében mi nemcsak a nagy értékű sportsikert látjuk, hanem népi demokratikus rendszerünk, szocializmust építő hazánk erejét, annak a forradalmi változásnak a jelentőségét, amely életünk minden területén, a sportban is, gyors előrehaladást eredményez. A londoni siker azt bizonyítja, hogy sportéletünk fejlődése lépést tart országunk általános fejlődésével.
A legendás mérkőzés összefoglalóját itt tekintheti meg (a cikk a videó alatt folytatódik):
A magyar futballisták angliai vendégszereplésekor a rendszer legjobb áruját tette a kirakatba, s a játékosok nemcsak a hazai labdarúgást, hanem a friss népi demokráciát képviselték az imperializmus és a labdarúgás bölcsőjében. Az új és a régi világrend összecsapása megmozgatta a dolgozó népet Magyarországon és a világban, a játékosok lelkesedését, „önfeláldozó harci szellemüket” a dolgozó nép messziről áradó szeretete táplálta.
Emeljétek magasra a magyar nemzeti színeket, a szocializmus és a béke zászlaját!
– üzente a Pécsi Lokomotív távirata.
Vigyétek diadalra a Magyar Népköztársaság címerét!
– kérték a győrszemerei parasztok Bozsikékat.
Az egyszerű angol munkások mellett a teljes béketábor a magyaroknak drukkolt, magáénak érezte a győzelmet.
Szinte azt lehet mondani, hogy a magyar néppel együtt az egész albán nép ott ült a rádió előtt és hallgatta a nagy találkozó helyszíni közvetítését
– idézte a Szabad Nép december 1-jén a Zeri i Populli című lapot. A lengyel Przeglad Sportowy a népi demokrácia sportjának nagy eredményeként üdvözölte a győzelmet, míg a bukaresti Sportul Popular az új szellemű sport, az új életforma győzelmének (...), a népi demokratikus országok igazi szószólójának látta a magyar diadalt.
Amikor a bolgár dolgozók a rádióból megtudták az eredményt, lelkes hurrá és bravó felkiáltásokban törtek ki. A Bulgáriában vendégszereplő moszkvai Szpartak és több bolgár labdarúgócsapat csoportosan, tolmács segítségével hallgatta a helyszíni közvetítést
– írta a magyar pártlap november 27-én.
Nemzetközi sajtóvisszhang
A nemzetközi sajtó kommentárjait az 1953-as Anglia-Magyarország (3-6) labdarúgó-mérkőzés után szintén az MTI összeállítása közölte.
The Times:
Anglia a magyar csapattal játszott mérkőzésen elvesztette sok évtizedes hazai veretlenségét. Az angol válogatottat szilárd angol talajon idegen hódító, az olimpiai bajnokcsapat győzte le, amely most rendkívül értékes sikerrel tér vissza hazájába. Százezer néző látta az istenek alkonyát. A magyarok történelmet írtak azzal, hogy földön, levegőben és taktikában egyaránt megverték Angliát.
Daily Mirror:
Angliát, a régi mestert megverte a játékban és lövőkészségben egyaránt jobb, új, áramvonalas bajnok: Európa, sőt a világ legjobb csapata. Az utolsó 30 perc sporttragédia volt.
Daily Mail:
Az angol játékosokban csalódott közönség bámulattal adózott a magyarok lenyűgöző labdaművészetének. Húsz éve nem láttak olyan labdarúgást Angliában, mint amilyent a magyarok bemutattak, akik klasszisokkal múlták felül az angolokat.
Neue Zürcher Zeitung:
A magyarok az egész mérkőzés alatt a helyzet valódi urai voltak. Éppen úgy, mint ahogy felesleges dolog a tengerbe vizet hordani, felesleges ismét felsorolni a magyar futballsztárok jó tulajdonságait.
Corriere dello Sport:
Ami nem történt meg 90 évig, arra most elég volt 90 perc. A magyaroknak elegendő volt egy félóra, hogy a szó szoros értelmében megsemmisítsék a brit oroszlánt.
Fotó: Zoltan THALY Jr. / Forrás: AFP
L'Equipe:
Úgy tűnt a mérkőzésen, mintha az angolok minden egyes gólnál tíz évet öregedtek volna. Szinte azt lehet mondani, hogy az angol csapat belesüllyedt a múltjába, ugyanakkor a magyarok a ragyogó sikerrel egyszerre csak a labdarúgás mesterei lettek.
Neue Wiener Tageszeitung:
A magyar válogatott ezen a mérkőzésen a labdarúgás magasiskoláját mutatta be angol földön, a labdarúgás őshazájában.
Junge Welt:
A labdarúgás tanítómesteréből szerdán délután tanuló lett.
Rudé Právo:
A magyar labdarúgás felhasználta a régi hagyományokat, és arra építette korszerű labdarúgóstílusát, amely tudományos elveken és új nevelési rendszeren alapszik. A csehszlovák labdarúgásnak fel kell használnia a magyarok tapasztalatait.
A mérkőzés jegyzőkönyve
Anglia-Magyarország 3-6 (2-4)
Wembley Stadion, 105 ezer néző,
Játékvezető: Leo Horn (holland)
Gólszerzők: Sewell (15.), Mortensen (37.), Ramsey (57., 11-esből), illetve Hidegkuti Nándor (1., 21., 53.), Puskás Ferenc (24., 28.), Bozsik József (50.)
Anglia: Merrick – Ramsey, Eckersley, Wright, Johnston, Dickinson, Matthews, Taylor, Mortensen, Sewell, Robb
Magyarország: Grosics (Gellér, 74.) – Buzánszky, Lóránt, Lantos – Bozsik, Zakariás – Budai, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Czibor
