1. Ódal

Ugatha Christie: Világhamvasztó | A Ferencesek utcájában volt egy trafik, a Felemás - ma is létezik, kifacsarva, Vén Szivar Dohányáruda néven -, ahová minden rendes, lázadó középiskolás legalább hetente kétszer betette a lábát. Lehetett kapni diákmenüt (1 szál cigi + 1 üveg kóla) amivel órákat lehetett eltölteni a kis üzletben, ugyanis a bizonytalan pöfékelések és a halk böfögések között a legfrissebb alternatív bandák legfrissebb kazettáit lehetett itt meghallgatni szigorúan mono magnetofonon. A Felemás rövid időn belül intézménnyé vált, élén Kálóczy Attilával, aki mind a mai napig meghatározó arca városunknak és a pécsi könnyűzenei életnek, tekintettel arra, hogy évtizedek óta az Öregek Otthona ritmusgitárosaként koptatja a színpadokat. (Sorozatunkban természetesen majd ők is terítékre kerülnek).

Szóval volt ez a Felemás, volt ott egy kazetta, fekete-fehér, semmitmondó borítóval, amit két diákmenü elfogyasztása után gyorsan meg is vásároltam magamnak. Hazaérve egyből beugrott az új szerzemény a Mariahilfer Strasse-n bagóért vásárolt, egyébiránt hulladék minőségű Music Centerbe, és csak hetek múlva kerül ki onnan, jócskán leamortizálva. Ennek egyetlenegy oka volt, méghozzá a B oldalon (Istenem, B oldal, hol van az már!?) található Csak lassan című szerzemény, ami a magyar poptörténelem egyik legnagyszerűbb opusa, a maga 10 percével és 4 oldal terjedelmű szövegével. Szívem szerint a teljes dalszöveget idemásolnám, de erre lehetőségem momentán nincs, ám ezennel kezdeményezem, hogy általános iskolában, közvetlenül a Himnusz bemagoltatása után, ez legyen a következő kötelező tananyag. (Csak remélni tudom, hogy mindezt Mikola István nem olvassa, mert sajtóhadjáratot indítana ellenem a Himnusz durva bemocskolása miatt, de ha ennyire nem is ragadtatná el magát, minimum meggyanúsítana azzal, hogy a fülbevalómat a nyakláncomon hordom (???), miközben egy szingli csajnak csapom a szelet erős techno zene kíséretében). Egyszer majdnem hallottam élőben is a dalt, de Őz Zsolt, a zenekar frontembere 1 mondat után leszédült a színpadról, arca hangos csattanással a Gyár sokat látott padlóján landolt, melynek következtében az előre meghirdetett kulturális rendezvény azonnal félbeszakadt. Pech. Legközelebbi találkozásunkkor megkérdeztem tőle, hogy írta ezt a zseniális szöveget, ő faarccal rám nézett, azt mondta: piros tollal, majd felhajtott egy fél Unicumot és azzal a lendülettel hanyatt vágódott a Rák bárszékéről.

Őz Zsolt. Két lábon járó történelem. A halál torkából vakarták ki csepeli orvosok, azért ők, mert nevezett művészember nem szívesen teszi ki lábát hőn szeretett munkáskerületéből, ezért teljesen érthető volt kórházválasztása. A túlzott és a végeláthatatlan alkoholfogyasztás hasnyálmirigy problémát generált szervezetében, amibe 10 emberből 10 simán belehal, csak ő nem. (Kalandos, részben Pécshez is köthető életéről nemrégiben jelent meg önéletrajzi könyve, Rákenroll címmel.)

Az Ugatha Christie tündöklése rövidre sikeredett, bukása borítékolható volt. A Világhamvasztó után négy évvel, 1994-ben jelent meg a banda utolsó kazettája Az élet, a világmindenség, meg minden címmel, amit már nem követett különösebb koncertsorozat, a zenekar megszűnt. Őz Zsolt Vidámpark nevű zenekara vette át a stafétát az Ugatha Christie-től, mindmáig aktívan muzsikálva, azzal a különbséggel, hogy a frontember orvosi tanácsra nem fogyaszthat röviditalt, csupán sörrel vagy fröccsel mészárolhatja soha ki nem pusztuló agysejtjeit.