2015.12.26. 18:43
Weisz Fanni íróként is bemutatkozott
Kalandregényt írt saját történetötleteiből Weisz Fanni, a siketek elfogadásáért is kiálló modell.
Weisz Fanni már számos alkalommal és a legkülönbözőbb területeken hallatott magáról. A Pécsről indult, 23 éves szépség modellként is sikeres, vezetett már országjáró tévéműsort és közszerepléseivel is minden alkalmat megragad, hogy a siketek helyzetére és a társadalmi elfogadás erősítésére hívja fel a figyelmet. Fanni egy új területen is bemutatkozott a közelmúltban, hiszen megjelent az első könyve is. A Hallatlan vakáció azonban nem az ő valóban kalandos élettörténetéről szól, hanem egy kitalált, izgalmakkal teli utazást képzel el benne a debütáló szerző.
[caption id="" align="alignleft" width="650"] Fanni a saját élményeiből merített, de nem ő a könyv főszereplője
[/caption]
Weisz Fanni a könyvről adott interjúiban le is szögezte: bár már rég vágyott arra, hogy könyvet írhasson, a főszereplő Dóriban nem saját magát vetette papírra. A kalandban – amelyben egy fiatalokból álló társaság karibi utazáson vesz részt, ahol elképesztő szituációkba keverednek – szerepel egy siket modell, akinek a megformálásához Fanni bevallottan a saját élményeiből merített.
A könyvben igazából egy Orsolya nevű lány és Dóri, a siketen született szépség közti, lassan kialakuló megismerés és megértés a fő szál, de az összes szereplő bejárja az utat, amely a másság elfogadásához, az előítéletek leküzdéséhez visz el végül.
Fanni azt is elárulta, hogy mivel nem anyanyelvi szinten bírja a magyar nyelvet (siketként felnőve számos tanulási hátránnyal kellett megküzdenie), fordítói és szerkesztői segítséget is igénybe vett, hogy végül szórakoztató és egyben tartalmas művel debütálhasson. Édesanyja mellett Fülöp Éva és Szántai Zita szerkesztőknek mondott köszönetet a könyv előszavában is, amiért segítették, hogy a régi álma valóra válhasson.
Hallatlan vakáció - ismertető
A huszonéves budapesti lánynak – akinek egyetlen vágya, hogy író legyen – a sokadik próbálkozás után sem sikerül elnyernie a megpályázott irodalmi ösztöndíjat. A szüleitől furcsa vigaszdíjat kap: részt vehet egy alapítvány által, a saját területükön kimagasló eredményt nyújtó fiatalok számára szervezett utazáson. Irány Jamaica!
Orsolya félve indul útnak, nem érti, mi keresnivalója van a sok sikeres fiatal között; nem is akar menni, de a nővére elmagyarázza neki, egy írónak élményekre van szüksége.
A csapat meglehetősen vegyes összetételű, de nem a szuperintelligens csillagász, nem is a győzelemmániás zeneszerző lány a legfurcsább a tagjai között, hanem az a kedves tekintetű, szép modell, aki nem szól senkihez, aki nem is próbál kommunikálni másokkal. Hamarosan kiderül: a lány nem azért különül el a többiektől, mert gőgös, hanem azért, mert siket. Orsolya összebarátkozik vele, és kialakul körülöttük egy kis csoport.
Ahogy a fiatalok megérkeznek a szigetre, az események felgyorsulnak. A karibi álomvakáció néhányuk számára rémálommá válik, néhányan pedig megértik: csak úgy lehetnek boldog, önálló és független felnőttek, ha lerázzák magukról szüleik akaratát, nem mások elvárásainak próbálnak megfelelni, hanem a saját útjukon haladnak – azon az úton, ahol óriási jelentősége van a másság elfogadásának, az előítéletektől való megszabadulásnak. Ebben az állandóan mosolygó, siket modell lány segít nekik a legtöbbet.
Néhány nap után, amikor úgy tűnik, rendeződnek a fejekben a gondolatok, a természet közbeszól, és a csapat tagjainak szembe kell nézniük életük addigi legnagyobb kihívásával, egy olyan feladattal, ami már korántsem játék; egy olyan szituációval, amiben valóban emberek élete a tét.