2015.07.30. 18:03
Europa Cantat: boldogság, énekszó
Már csak néhány nap, és véget ér az Europa Cantat. Aki még nem vett részt semmilyen eseményen, kapja össze magát: az élmény ugyanis felejthetetlen.
Alapban is úgy képzeltük el az Europa Cantat egyik átlagos délelőttjét, hogy gyakorlatilag a város minden pontján narancssárga nyakba akasztóval kóborlókat látunk, de valamiért azt gondoltuk, hogy a nevezetességeket nézik, sétálnak, beszélgetnek – és semmiképpen sem énekelnek. Tudniillik vagy túl vannak már a saját fellépésükön, vagy még készülnek rá, s ezért vagy azért, de pihentetik a hangszálaikat. Ehhez képest mit láttunk? Teljesen váratlanul felbukkanó, egy-egy dalra összeálló kis csoportokat Pécs minden pontján, akik énekelnek egyet, majd elköszönnek egymástól, és már mennek is tovább. A legszebb talán az volt, amikor az egyik szökőkútnál önfeledten bohóckodó, majd szelfizgető lányokkal találkoztunk. Maximálisan hozták a turistasztereotípiákat – ám aztán egyszerre önfeledt éneklésbe csapott át a pancsolás, meg is állt mindenki azonnal, élvezte a pillanat varázsát.
– Mindenki szuperül érzi magát – mondta lapunknak csütörtök délelőtt, a székesegyház előtt Balásy Szabolcs, amikor rákérdeztünk arra, hogy mik az eddigi tapasztalatai. A VoiSingers vezetője hozzátette: a délelőttöknek szerinte is a pihenésről kellene szólniuk, ám úgy fest, a résztvevők inkább úgy döntöttek, maximálisan kihasználják ezt a pár napot, s azt teszik, amihez a legjobban értenek – énekelnek.
És az éneklés mindenkiből a legjobbat hozza ki. Láttunk olyat, hogy egy nemzetközi csoportnál a hat-nyolc éves gyerekek fordítottak az idősebbeknek; olyat, amelynél a karnagy egy tökéletes tánckoreográfiát is bemutatott, miközben jelezte, hogy kinek mikor kell belépnie; olyat, amelyiknél nem lehetett eldönteni, hogy ez csak egy próba vagy egy fellépés, annyira rendben volt minden.
– Amikor énekelek, boldog vagyok, s talán másokat is azzá teszek – ez a néhány szó tökéletesen összefoglalja, miről is szól az Europa Cantat. A mondat szépségét ráadásul felerősíti, hogy egy hatéves hongkongi kissráctól hallottuk. A nevét is elárulta, de amikor visszakérdeztünk, csak annyit mondott: végül is mindegy, mert a többiek a kórusban is így gondolják. És ebben minden pontosan benne volt.
Telt ház
Ahogy cikkünkben is írtuk, ezekben a napokban nem lehet úgy sétálni Pécsett, hogy ne futnánk bele a kórustalálkozó résztvevőibe. Ez alapján azt gondolnánk, hogy a vendéglősök, éttermesek imába foglalják a szervezők nevét. Nos, néhány vendéglátóssal beszélgetve kiderült: valóban megnőtt a fogyasztás, de közel sem akkora mértékben, mint előzetesen remélték. A résztvevők ugyanis részint inkább a menzán esznek, részint pedig nem üldögélnek sokáig egy-egy helyen, hanem sétálnak, egyik programról a másikra mennek. Ugyanakkor, ahogy megírtuk, a szállásadók dörzsölhetik a tenyerüket: gyakorlatilag mindenhova kitehetik a „megtelt” táblát.
Mary Lam, Hongkong:
– Szerdán érkeztünk, tizenöt órás repülőút után, úgyhogy kicsit még fáradtan kóválygunk. Az első benyomások ugyanakkor nagyon jók: barátságos a város, mindenki nagyon kedves és segítőkész, s ami még feltűnt, hogy a nagy tömeg ellenére tisztaság van. A kórusunk minden tagja izgatottan várja a fellépést, de azért szó sincsen arról, hogy a körmünket rágnánk, inkább élvezzük, hogy itt lehetünk, s igyekszünk majd másokat is megnézni.
Roland ten Weges, Franciaország:
– Egy kistelepülésről érkeztem, nekem Pécs városként is nagy élmény. Nagyon szép helyeken énekelnek a kórusok, voltam a Kodály Központban, illetve a székesegyház előtti téren, óriási élmény volt itt hallgatni a dalokat. Nekünk, énekeseknek az Europa Cantat a találkozásokról is szól: nagyon jó, hogy az utcán összefuthatok holland, szlovén, amerikai ismerősökkel, akikkel korábban valahol, valamikor együtt énekeltem.
Marie José Palop, Spanyolország:
– Az Europa Cantat szerintem egy remek lehetőség arra, hogy kiszakadjunk a mindennapokból, s hogy elhagyjuk a megszokásainkat. Amellett ugyanis, hogy megmutatjuk a saját tudásunkat, rengeteg új élménnyel gazdagodunk akkor, ha elmegyünk mások előadását meghallgatni. Számomra ez a legfontosabb ebben a rendezvényben, meg persze az az öröm, amit mindenkinél, nézőnél és résztvevőnél egyaránt, folyamatosan megtapasztalok.