PNSZ: színészek, akikre mindig szívesen emlékezünk

Az közismert, hogy olyan fantasztikus színészek kezdték a Pécsi Nemzeti Színházban a pályát, vagy töltöttek itt esztendőket, mint például Avar István, Bessenyei Ferenc, Bálint András, Haumann Péter, Koltai Róbert, Páger Antal, Pécsi Ildikó, Esztergályos Cecília, ifj. Latabár Kálmán vagy éppen Tomanek Nándor. Ám nem csak a régmúltban volt ilyen népszerű a pécsi teátrum, az elmúlt három és fél évtizedben is szép számmal akadnak nagy nevek, akik később országosan is híresek lettek.

A nyolcvanas évek elején Szegvári Menyhért rendező formált itt nagy csapatot, Kulka Jánossal (négy évet töltött Pécsett), Lang Györgyivel (hét évig, a Pa-Dö-Dö megalakulásáig volt itt), Balikó Tamással (színészként kezdte, rendezőként folytatta, színházigazgató volt 18 éven át, 2011-ben távozott a teátrumtól, 2014-ben elhunyt), Ujvári Zoltánnal (tíz évet töltött a PNSZ-ben, most a Nemzeti Színház tagja) és Sipos Lászlóval (1989-ben autóbalesetben halt meg). Gergely Róbert is itt hangolt hét éven át, Csuja Imre három év után startolt tovább, a nagy öregeket pedig ekkoriban Győry Emil képviselte. Azt gondolom, pazar alakítások, emlékezetes előadások ugranak be mindenkinek a nevek hallatán.

Aztán jött az újabb nagy korszak a nyolcvanas évek második felében, mely a teátrum teljes felújításával kezdődött, s olyan nevekkel a színpadon, mint Moravetz Levente (most nyári színházi bemutatókat csinál), Besenczi Árpád (igazgató Zalaegerszegen), Peremartoni Krisztina vagy Fillár István. Kicsit később Pécsett láthattuk folyamatosan Andorai Pétert, akit a napokban választottak meg a Nemzet Színészének, s a kilencvenes évek eleje jelentette Héjja Sándor fénykorát is (1996-ban halt meg). A hölgyek listájának élére kívánkozik Vári Éva és Dévényi Ildikó, akik viszont mindhárom időszak vezető művészeiként tevékenykedtek.