Most sem lesz kegyelem az idei Rockmaratonon

Július hetedikén indul útjára az őrület: ekkor kezdődik ugyanis az idei Rockmaraton. Nézzük előbb a számokat! Hat nap, négy színpad, 150 zenekar - ez már önmagában is húzós, de ha rápillantunk a fellépők listájára, még inkább van okunk az elégedett csettintésre. A külföldi sztárfelhozatal brutálisan jó, itt lesz például a brazil thrash-legenda, a Sepultura, az új női énekessel felálló svéd ARch Enemy, vagy éppen a jelenleg nagyon felkapott svéd Sabaton. A magyar fellépők között szintén megtaláljuk az instant klasszikusokat és a mai menő zenekarokat is, úgyhogy ha magyarul szeretjük utánhörögni a dalokat, akkor is jó helyen járunk. (Óriási hiba lenne kihagyni például a Leander Rising, Ektomorf, a Depresszió, a Paddy and the Rats, vagy éppen Hobo, Deák Bill és a VHK koncertjét.)

Természetesen idén is jelentkezik a már megszokott tehetségkutató: a fesztivál ideje alatt 36 amatőr zenekar mérkőzik meg a zsűri és a közönség szimpátiájáért. A Rockmaraton kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy miközben egy eleven műfajra koncentrál, nincs benne semmi megalkuvás, semmi behódolás, semmi elhajlás - s még így is a minden szempontból a legolcsóbb hazai zenei fesztivál.

[caption id="" align="alignleft" width="600"] A legnagyobb sztároktól szerezhetünk aláírást
[/caption]

Rockmaraton: ahonnan tényleg nem hiányozhatunk

A Rockmaraton az a hely, ahol az arcot elfedi a hajzuhatag, a legördülő énekből egy sort sem értünk, de valószínűleg így van ezzel a lassan, de ütemre bólogató sokszáz fekete ruhás is.

A Rockmaraton az a hely, ahol a punktaraj minimum tizenöt centi, a legördülő énekből egy sort sem értünk, de valószínűleg így van ezzel a gyorsan, de ütemre ugráló sokszáz biztosítótűs is.

A Rockmaraton az a hely, ahol amikor a nap lemegy, én felkelek, és biztosan kiderül, hogy a rock and roll az nem egy tánc, ahol bármikor bedőlhetünk, pedig nem is kanyarodunk, ahol néha esik az eső, de esik más is.

A Rockmaraton az a hely, ahol mindenki azonnal tudja, hogyan folytatódik az a szép sor, hogy "Ez dzsungel, ez börtön", nem kell hozzá semmilyen folyékony emlékeztető, elég előhívni a soha el nem temetett fiatalságot.

A Rockmaraton az a hely, ahol olyan brutális hangerő, hogy hazafelé a kocsiban automatikusan maximumra tekerjük a cédélejátszót, szétfeszítve a hangszórókat, csak hogy ne legyen olyan durva és arculcsapó az átállás a való világra.

A Rockmaraton az a hely, ahol tényleg minden a helyén, nincs táborok közötti feszültség, se felesleges rongyrázás, és mindenki ott van, aki számít, nekünk, nekik, mindenkinek.

A Rockmaraton az a hely, ahonnan nem hiányozhatunk. És nem is fogunk.