Koncertjárás az Ördögkatlanban - péntek

Péntek este, munka után érkezni a villányi borvidékre jobb, mint a városban maradni, de nem múlik az érzés, hogy mennyi mindenről maradtunk le (még ha a színházi és egyéb műfajokban ugyanolyan erős szerdát és csütörtököt nem is számítjuk). De „nézzünk bizakodva a jövőbe” jelszóval elkapjuk, amit lehet.

Illetve az kap el bennünket: Nagyharsány központjában népünnepély zajlik, az Árokpart Bárban a RomUngro Fiúk bazsevál. Ez a helyszín részben új, hiszen csak annyi történt, hogy a korábbi években is itt, a falu szívében zajló vendéglátáshoz csapódó zenei fellépőknek épült egy miniszínpad – de kiváló a fejlesztés, hiszen így százak férnek oda a jóféle koncerthez. A fiúk zenéjére ropják is rendesen, a cigányzene modern klasszikusai szólnak, a Bangó Margit által fősodorba emelt ">Bomba és a Lidi Néni ugyanúgy befér a programba, mindenre kötelező táncolni.

Kötelező egy még újabb helyszín is, ezért ahogy az árokparti lagzi elhallgat, átnézünk Kisharsányba. A már megszokottan közreműködő helyi erő parkoláshoz segít, mi meg keressük a Focipályát, amit megtalálni akkor sem lenne nehéz, ha nem a Psycho Mutants üvöltene onnan. (Amúgy itt van a fesztivál egyik legnagyobb ez évi vonzereje, a francia Galapiat Cirque sátra is, szintén rajta a szívünk listáján.) De ők teszik ott éppen, amihez a legjobban értenek, vagyis felgyújtják a világot a pár száz négyzetméteres illetékességi területükön. Karnics Zoli és őrült csapata tökéletes hangzással osztja meg velünk tudását, bár a közönség nem nevezhető tömegnek, az a néhány száz résztvevő mindent megkap és mindent megad a zenekarnak.

Akik hálásak is, a koncert jóval este 10 után ér véget. Ami csak kisebb probléma a következő Wombo Orchestra fellépése szempontjából, hiszen a gitárosból színpadmesterre váltó Jehan rövid idő alatt átkomponálja a helyszínt a francia rezesbanda fellépéséhez. Valamivel 11 után (amit a Nagyharsányban hamarosan kezdődő Péterfy Bori-koncert miatt azonban már kicsit későinek érzünk) felharsannak a rezek, tele a színpad franciákkal, akik erőből és mégis lazán tolják a funky, rock, latin és balkáni stílusok sajátos keverékét. A Wombo ugyan járt már nálunk, például a 2009-es PEN házi zenekaraként, akkor még Wombolombakéhé néven, kisebb stábbal, mostanra viszont lerövidült a név és kibővült a csapat, összesen 11-en igyekeznek a fejünket elmozdítani a vállaink közül, kizárólag hang és ritmus módszerével. A módszer pedig hatékony, az a minimum, hogy a nézőtérre cipelt szalmabálákról (amik a pálya szélén voltak felhalmozva, de nemcsak a gyerekek vették őket használatba afféle falusi ugrálóvárként, hanem a közönség is rájött, milyen kiváló ülőkék lehetnek) felpattan az ember és lendületesen bólogat. A masszív bugizás sem csak nyomokban fordul elő, szóval aki a pszihomutánsok után itt maradt, nem csalódott. És az is biztos, hogy a fesztivált vonuló üzemmódban járó, egyebek közt a Katlanbuszokon is zenélő csapat további megmutatkozásait is érdemes lesz keresni.

Miután újabb szintre emelkedett a franciák iránt érzett nagyrabecsülésünk, ha erős késésel is, de visszaindulunk Nagyharsányba, a baba-projekt mellett énekesnői munkásságát is újra üzemeltető Péterfy Bori kedvéért. Az ottani focipályán már valódi, ezrekben mérhető a tömeg, ehhez illő a hang- és fényáradat is. Boriék a tágas térhez igazított hangzással szolgáltatják a zenéjüket, az énekesnő maga pedig torkaszakadtáig ereszti ki, amije csak van. Karcosabb, zúzósabb az egész, de a finom, érzelmes darabok is szépen működnek, összebújásra ugyanúgy ad lehetőséget a koncert, mint a tombolásra. Utóbbi a színpadon meg az alapcsomag részét képezi, Bori aktivitását látva meg is jegyezzük, hogy így könnyű lehet visszanyerni a szülés után a versenysúlyt.
Bori a zenekar bemutatásába végül mindenkit belesző, „és a legfontosabbak ma este: a közönség”, mi meg hálásak vagyunk a valóban különleges művészről árulkodó gesztusért.

Mindezzel a szívünkben már könnyebben engedünk az ólmos fáradtságnak és irányt veszünk Pécs felé. Hazaúton tovább erősödnek a vágyak: jó lenne most itt lakni, jó lenne holnap korán reggel ébredni, jegyesélyes helyet fogni a sorokban, jó lenne már az összművészet többi ágára is időt találni. Ha kiköltözni a Katlanba idén nem is tudunk, de jövünk, szaladunk.